Igehely: 1Thessz 5:12-22; Kulcsige: 1Thessz 5:15 „Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.”
Egy nagyon nehéz élethelyzetben lelkipásztorom megkérdezte tőlem: „Meg tudsz neki bocsátani?” Sok minden megfordult a fejemben, latolgattam a lehetőségeket, de a Szentlélek meggyőzött, és így válaszoltam: „Hívő emberként nincs más lehetőségem. Ha meg akarok maradni az Úrban, meg kell bocsátanom.”
Bűnös emberi természetünkből fakadóan azonnal a visszavágás, a bosszú jön elénk, hogy elégtételt vegyünk. Szeretnénk, hogy az ellenünk vétkező is megtudja, mit éltünk át. Isten gyermekeiként azonban már az új ember „ruhájában” járunk, isteni természet részesei vagyunk, ezért tudjuk, hogy a megbocsátás fája édesebb gyümölcsöt terem, mint a bosszú bozótja.
Mi lenne, ha mennyei Atyánk mindig lesújtana ránk, amikor vétkezünk ellene? Lecsapna ránk a villám, eltörne a karunk, Isten köveket helyezne a vesénkbe, hogy gyötörjenek bennünket. Tele lennének a kórházak Isten megbotlott gyermekeivel. De nem! Ő Krisztusért megbocsátott nekünk. Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Ez a megelőlegezett kegyelem. Gyakoroljuk magunkat ebben!
Dobos Péter
Dicsekvésem Krisztus Jézusban van
Igehely: Róm 15:14-21; Kulcsige: Róm 15:17-18 „Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt, mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit ne Krisztus tett volna általam a népek megtéréséért szóval és tettel.”
Megtérésünk során megtaláljuk lelki békénket, elkezdjük felépíteni hívő életünket. Az Úr velünk van, eredményeket érünk el: munkahely, sikeres beosztás, jó fizetés, kiegyensúlyozott családi élet, szerető társ. Ismerőseink még irigyelnek is bennünket, mi pedig kihúzzuk magunkat: igen, ezt mind mi értük el! Egy családlátogatásnál körülnéztünk a házigazda szép, rendezett portáján, gyönyörű kertjén. A vendéglátó nem kis büszkeséggel mondta: „Testvér, ez mind az én kezem munkája.”
Emberi szempontból igaza volt, de kimaradt az elismerésből az, akinek egészségét, ügyességét, értelmét, a szép iránti igényességét köszönhette, kimaradt az Úr Jézus Krisztus, akitől egész addigi hívő életét kapta.
Pál azt írja: „...semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam...”
Életünket látva, bizonyságtételünket hallva valaki megtér – Krisztus sikerével dicsekszünk, vagy a magunkéval? Többen megújulnak igehirdetésünk nyomán – Krisztus sikerével dicsekszünk, vagy a magunkéval? Jeremiás próféta által ezt mondja ma az Úr: „azzal dicsekedjék, a ki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem” (Jer 9:24).
Dobos Péter
Új hozzászólás