Igehely: Mk 5:21-24, 35-43; Kulcsige: Mk 5:41 „Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel!”
Jairus, egy zsinagógai elöljáró, eljött Jézushoz, miután Gadara vidékéről visszatért Kapernaumba. Sok csodát hallott és látott Jairus, ami elültette szívébe a hit magvát. Jézushoz jött, és lábai elé borult. Elismerte Jézus hatalmát, és az ő alsóbbrendűségét. Jairus leánya beteg és halálán van. Egy fiatal lány, tizenkét éves. Valószínűleg megvoltak a szülők tervei lányukkal kapcsolatosan. Most a szép virág hervad, és a szülők tervei összeomlanak. Az apa hite megnyilvánul könyörgésében: „jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon”. A kapernaumi százados nem kért ilyet, azt mondta: „nem vagyok méltó, hogy házamba jöjj, csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám” (Mt 8:5,13). Még beszélt Jézus, mikor hozták a hírt Jairus házától, hogy a leány meghalt, ne fárassza a Mestert. Milyen jó, hogy Jairusnak nem csak azt kellett hallania, amit az ő házától érkezők mondtak. Hallhatta a Mester szavát: „Ne félj, csak higgy!” Jézus megerősíti és megjutalmazza a Jairus hitét.
Kész vagy-e Jézushoz jönni problémáiddal? Megvallod-e hited emberek és Isten előtt?
Nagy Miklós
Dávid
Igehely: 1Sám 16:11-13 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.”
Az Úr Lelke szállt Dávidra, amikor Sámuel fölkente őt olajjal. Dávidot választotta Isten királlyá Isai fiai közül, pedig a legkisebb volt. Apja juhait őrizte, ami nagyon átformálta az életét. Felelősséget érzett a nyáj iránt, kereste a nyáj jólétét, figyelte a nyáj állapotát, megvédte a támadásoktól. Isten kijelenti Sámuelnek, hogy ő az, akit Isten királlyá választott. A felkenetése alkalmával nem beszél Sámuel e dologról. Valószínű, hogy a második versben leírtak miatt volt ennyire szűkszavú. Dávid életének egy új szakaszába lépett, amikor az Úr Lelke reá szállott. Isten imádata és az elmélkedés a nyáj mellett nagyon gyümölcsözővé tette az életét. Tehetsége egyre ismertebbé vált. Gondoljunk a sok zsoltárra, az énekekre, amiket írt, milyen nagy áldás volt és maradt a mi számunkra is. A hárfájának pengetésére eltávozott a gonosz szellem, ami Sault gyötörte. Az énekeiben az Úr volt jelen.
Új életet élni a Szentlélek által lehetséges: „Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel” (1Sám10:6). „Küldd Szentlelked, kérlek Uram, Küldd hő, buzgó imámra!” (HH 433.)
Nagy Miklós
Új hozzászólás