Igehely: Eszt 4:13-17; Kulcsige: Eszt 4:16 „Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!”
Nem vagyunk egyformák, és nem jutunk ugyanoda az életben. Van, aki több lehetőséget kap, van, aki kevesebbet. Isten viszont igazságos: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lk 12:48/b).
Eszter egy szépségverseny győztese (Miss Perzsia), akinek a jutalma nem egy villa vagy nagy összegű reklámszerződés, hanem a királynőség. Egy kritikus helyzetben nyilvánvalóvá válik, miért került ebbe a pozícióba: népét kellett megmentenie. Az a csodálatos ebben a nőben, hogy emberfeletti feladatához emberfeletti erőt kér. Bevonja népét is, de ő is beáll a szellemi tusába. És győznek!
Nehéz néha vállalni a kockázatot, főleg másokért. Egyre kevesebben teszik ezt meg. Pedig el kell számolni az életünkkel, pozícióinkkal, vagyonunkkal. Isten adott mindent, és velünk együtt használni is akarja mindazt, amit adott. Vigyázz, nehogy Neki mondj nemet, és csak a saját érdekeidet tartsd szem előtt! Mert Isten népe „kaphat módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban…” Veled mi lesz?
Ismersz eredményeiket maguknak tulajdonító hívőket? Mit tudsz tenni értük?
Balogh Barnabás
Nem szunnyad a te őriződ
Igehely: Zsolt 121:1-8; Kulcsige: Zsolt 121:3 „Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged.”
Érdekes, hogy egyetlen kérdésre (Honnan jön segítségem?) milyen sok választ ad az Ige: nem szunnyad, nem alszik, oltalmaz, megőriz. Sőt némelyiket ismételi is!
Különleges időket élünk. Miközben a szabadság/szabadosság extrém méreteket ölt (pl. megválaszthatod a lakhelyedet, de a nemedet is, stb.) egyre kevésbé érezzük biztonságban magunkat. A bizonytalanság, mint életérzés talán a legjellemzőbb korunkra. Ezért értékelődik fel a kijelentés Isten megőrző hatalmáról és szándékáról. Mi akkor a gond? Az, hogy ezt el is kell hinni! „Először Isten elé kerül minden, ami téged ér”– hirdeti egy kis fali mondás. Ez a gondolat bátorító lehet, főleg nehéz, számunkra kilátástalannak tűnő helyzetekben. Az Úrnak van hatalma, hogy megtartson, ameddig célja van velünk a földön. Aztán örök biztonságba helyez. Egy hajszál sem eshet le a fejünkről az Ő tudta nélkül. Hiszed ezt? Ha nehéz erre ráállni, bátorítson a gyermekét Jézushoz vivő apa imája: „Hiszek, Uram! Könyörülj az én hitetlenségemen!”
Hogyan tudnánk reményt adni a körülöttünk lévőknek, akiket ugyanaz ér, csak nincs az a kapaszkodójuk, mint egy igazán hívő embernek?
Balogh Barnabás
Új hozzászólás