2023. január 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Kelj fel és járj!

Igehely: Jn 5:1-9; Kulcsige: Jn 5:8 „Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!”

Hol vegetálsz ma reggel, az ágyad szélén, vagy az élet forgatagában téblábolsz? Gyógyulásra vársz és még nem történt semmi. Hiszel annak lehetőségében, de te még nem jutottál oda, és számodra kilátástalannak tűnik helyzeted. Tudatodon kívül talán erre a pillanatra vártál, mint a bethesdai beteg. Ma, Jézus itt van az igénkben. Szentlelke által veled vagy benned él. Adj egy esélyt számára, hogy csodát tehessen és meggyógyíthasson. Lehet, nem úgy, ahogyan te gondolod. De mindenképpen Őt válaszd! A beteg hitének próbája az volt, hogy mennyire fogadta meg Jézus szavát: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” Most hozzád is szól személyesen Jézus, és el akarja gördíteni az akadályt életedből, hogy járóképes, élettel teli bizonyságtevője legyél Krisztusnak! Vállalod azt, amit Ő mond? Odaadod nyomorult életedet cserébe egy egészséges állapotért? Akarsz-e egyáltalán meggyógyulni? Szeretnél-e megtérni és beszélni róla másoknak? Ne törődj vele, hogy milyen nap van! Botránkozástól kemény szívű emberek ítélkezése helyett a szabadság „szombatját” ismerd fel Krisztusban! Jézus akarata, hogy járj! Isten önálló, érett keresztyénként akar látni téged!

Bódis László

Hallgasd meg! 
DÉLUTÁN | 

A reményteljes találkozás

Igehely: Zsid 10:19-23; Kulcsige: Zsid 10:19 „Testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által.”

Az Ószövetségben kiváltságot jelentett, ha valaki a találkozás sátorába, később pedig a jeruzsálemi templomba beléphetett. A szentélybe bemenni kimondhatatlan élményt jelentett azoknak, akik ott szolgáltak. Nem zsidóként reménytelen volt arra gondolni, hogy egyszer bejut e szent helyre. A Zsidókhoz írt levél azonban felvillantja a reményt, hogy bejuthatunk, nem is a földi szentélybe, hanem a mennyeibe! Hogyan? Jézus Krisztus vére által, az általa megnyitott új és élő úton, megigazult szívvel és teljes hittel. „Meg vagy-e tisztulva, újjá lettél-e, tiszta vagy Jézus vére által” (HH 477)? Sajnos óemberi természetünkben gonoszságot hordozunk, de Megváltónk azért jött, hogy szabaddá tegyen bennünket mindezektől! Van-e üdvbizonyosságod? Ha bizonytalan vagy, akkor tudd meg, hogy nincs! De ma még megragadhatod a reménység és a hit horgonyát! Jézus mondja: „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6:37). Ragadd meg még ma a reménység hitvallását! Hű az, aki ígéretet tett, hogy bemehetünk abba a csodálatos szentélybe. Az ígéret mindig azoké, akik megragadják és élnek a lehetőséggel!

Bódis László

Hallgasd meg! 

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.