2021. augusztus 17., kedd

DÉLELŐTT | 
Isten útjainak megvetése: eltévelyedés

Igehely: Zsid 3:10-11; Kulcsige: Zsid 3:10 „Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat.”

Ha el akarunk jutni a célba, mindig követnünk kell a helyes irányt. Nem szabad még egy pillanatra sem szem elől téveszteni a helyes utat. Isten az életünkre nézve is készített egy helyes utat. Ha ezen az ösvényen maradunk, bejuthatunk Isten nyugalmába. Ha viszont letérünk az útról, amelyen Istennel járhatunk, eltévelyedett életünk lesz. Ennek a következménye pedig az, hogy elveszítjük az Istennel való kapcsolatunkat, amiben rejlik az igazi megnyugvásunk.

Az Ószövetségben Isten figyelmezteti népét, hogy ne térjenek le a jó útról a gonoszok útjára, „mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész” (Zsolt 1:6). Minket, újszövetségi hívőket is figyelmeztet Jézus Krisztus, hogy nincs más út, csakis Őáltala lehet bemenni Isten országába: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (Jn 14:6).

Követnünk kell minden élethelyzetben Mesterünket. Figyeljünk mindig az Ő utasításaira! Ő tudja a helyes irányba vezetni életünket. A bűnök mindig eltévelyedéshez vezetnek. Az eltévelyedés pedig Isten útjainak a megvetését jelenti.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

DÉLUTÁN | 

A római százados hite

Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:10 „Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.” 

A példás hit néha ott észlelhető, ahol a legkevésbé várnánk. Jézus is ezt tapasztalta, amikor a római százados azért ment hozzá, hogy segítséget kérjen. Több szempontból is példaértékű a százados magatartása. 1. Rabszolgája iránt gondoskodó. 2. Alázatos, nem várja el, hogy Jézus bemenjen a házába, mivel tudja, hogy ő pogány. 3. Felismerte Jézusban az igazi hatalmat. Meg van győződve, hogy elég Jézusnak egyetlen szava, és meggyógyul a szolgája. Azzal a bizalommal és hittel jön Jézushoz, hogy az Ő isteni hatalmával meghallgatja kérését, és kimenti bajából. Saját életéből tudta, mit jelent, amikor valakinek hatalma van arra, hogy másoknak parancsoljon. Ilyen hatalmat tulajdonít Jézus szavainak is. Megértette és felismerte, hogy Krisztus mögött a legnagyobb hatalom áll. Jézus a Mindenható hatalmát képviseli.

Látjuk-e ezt a nagy hatalmat, amikor problémáinkat, nehézségünket hozzuk az Úr elé? Elegendő volt Jézus egyetlen szava, és a szolga meggyógyult, mert a százados hitt Jézusban. A te problémáidra is elég egyetlen szava. Egyetlen szó a kereszten: „elvégeztetett!” elégséges, hogy elvégezze benned a megváltás munkáját, ha hiszel.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.