2021. április 23., péntek

DÉLELŐTT | 
Áldott leszel jártodban-keltedben

Igehely: 5Móz 28:1-14; Kulcsige: 5Móz 28:6 „Áldott leszel jártodban-keltedben.”

Isten áldása nem más, mint jósága és kegyelmessége azok felé, akik félik Őt. Ez az áldás kihat a közösségi és egyéni életre egyaránt. Isten áldást ígér az egyén munkájára, bárhova is menjen, bárhonnan is jöjjön a feladata végett. Ezzel egyidőben emlékeztet arra is, hogy teljesen Istentől függünk. Ha Isten nem áldja meg az ember kezének munkáját, hiába teszünk meg mindent. Ez az igazság érvényes a gyülekezetre, mint közösségre is. Sokszor úgy gondoljuk, hogy az emberi erőfeszítések és egyéni buzgóságok elégségesek arra, hogy az Úr népe működésén és misszióján áldás legyen. Azonban ki kell jelentenünk, hogy az emberi ötletek, az eddig talán jól bevált gyülekezeti sémák önmagukban nem hoznak előrehaladást és eredményt. Egyedül Isten adhat áldást a munkánkra, ezt soha ne feledjük el!

Mi ennek az ígéretnek a háttere a kijelölt igeszakasz alapján? Gondolj egy olyan esetre, amikor mindent megtettél, mégsem koronázta siker a próbálkozásodat! Elgondolkoztál azon, hogy miért történt az úgy? Mennyire függsz Istentől a hétköznapi apró tetteidben?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Törvényszegő törvényismerők

Igehely: Jer 5:1–6; Kulcsige: Jer 5:2 „Még ha azt mondják is: Él az ÚR! – akkor is hamisan esküsznek!”

Isten egyik panasza a népére, főleg a főemberekre, hogy bár ismerik a törvényt, ismerik Isten parancsolatait, azokat mégis megszegik. A keresztyének közül, sajnos, sokan úgy tekintenek az Úr törvényeire, mint igákra vagy kötelekre, amelyek fogva tartják az embert. Ismerjük Istent és az Ő kegyelmét, rendszeresen olvassuk a Bibliát. Egyre inkább otthon érezzük magunkat Isten igéjének ismeretében, ami jó és dicséretes. A Szentírás tartalmazza Isten akaratát, parancsait és utasításait felénk. Ezért a kérdés az, hogy mit teszünk azzal az Istenismerettel és igeismerettel, amely évek során növekedett bennünk? Engedelmeskedünk azoknak, vagy bár ismerjük Isten akaratát, azokat mégis megszegjük? Eszembe jut Jakab apostol kedves buzdítása: „Az igének pedig megtartói legyetek, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat” (Jak 1:22).

Fontos Isten törvényeinek az ismerete, de nem kevésbé fontos annak cselekvése. Nem azért, mert ez hozna üdvösséget az embernek, hanem azért, mert ez az üdvösséget nyert személy egyik jellemvonása. Jellemezzen ez téged is minden nap!

János Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.