2021. március 6., szombat

DÉLELŐTT | 
Könyörült rajta

Igehely: Mk 9:14-29; Kulcsige: Mk 9:22 „Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!”

A történet főszereplője – Jézus után – nem egy tanítvány, nem is egy fiú, hanem egy apa. Legalább annyira szó van itt a benne történő változásról, mint a fiú szabadulásáról. Kétségbeesetten hozza a fiát, mert a tanítványok nem tudnak segíteni rajta. S talán minden reményét feladva, tesz még egy próbát: „de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk”. Jézus tudta, mi folyik ebben az apában. Tudta, milyen kétségbeesést rejt az, hogy „ha valamit tehetsz”. Jézus a fiúval együtt az apán is segíteni akart, s visszakérdezve válaszolt: „Ha lehet valamit tennem? Minden lehetséges annak, aki hisz.” Az apa őszintén beismeri azt, amit a tanítványok sem mertek: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

Sokan sok mindenért könyörgünk. Gyermekért, tékozló fiúért, szülőért, házastársért, testvérért, gyülekezetért, betegségből, tönkrement életből, lelki sebekből való gyógyulásért. A hosszú imaharc és kudarcok elvehetik a legkitartóbbak erejét és reményét is. De Jézus az, aki valamit tehet. Bármikor.

Ki tudod-e mondani: „Hiszek, Uram! Segíts a hitetlenségemen!”?

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Az Úr szolgája a viharban

Igehely: ApCsel 27:27–36; Kulcsige: ApCsel 27:34-35 „Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. 35E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett.”

A hetet egy bajba került hajó fedélzetén kezdtük, és ott is fejezzük be. Ám ezúttal egy engedetlen próféta helyett egy apostollal találkozunk, aki letette az életét Isten kezébe. A legénység ugyanúgy rémült, és emberileg minden lehetségest elkövet annak érdekében, hogy megmeneküljön. De a megoldás kulcsa itt is az Istennek való engedelmesség. Pál apostol jól tudja ezt, és ennek fényében inti a legénységet. Összetartja a szétszórt társaságot, és reményt ad nekik. Odafigyel a testi egészségükre is, hiszen az is a megmenekülésüket szolgálja. De mindenekfelett az Isten szavára és ígéretére alapoz, s erre bátorít másokat is.

Mi mindannyian egy süllyedő hajón vagyunk, ahogy mondani szokás. Viszont kaptunk egy ígéretet Istentől, miszerint megmenekülünk az örök partokon az Ő Fiára nézve. De ahogy Pálra, úgy ránk is bízattak emberek, akik velünk együtt utaznak a történelem viharos tengerén. Felelősséggel tartozunk értük, hogy átadjuk nekik a reménység evangéliumát, és minden eszközzel szolgáljuk a megmenekülésüket.

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Mk 3:1–6 Kulcsige: Mk 3:1 „Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember.”

Tegnap az Úr Jézust és tanítványait a természet szépségében, gabonaföldeken láttuk. (A természetet mi is akkor élvezhetjük tiszta lelkiismerettel, ha Jézussal járunk.) Most egy szombatnapi istentiszteleti alkalmon látjuk Őt, és abban, amit tesz, tanulság van számunkra. Gyógyításai mindig jelek: lelki üzenetet közvetítenek. A beteget a középre, maga elé állította. Akkor szenteljük meg igazán a nyugalomnapot, ha leplezetlenül Jézus elé állunk, hogy meggyógyítson minket.