Igehely: Jel 21:5-8; Kulcsige: Jel 21:7-8 „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.”
Kedves testvér, elmélkedtél-e már afelett, hogy a hét gyülekezetnek szánt levél mindegyikében (Jel 2-3. rész) ott a kizárólagosságra utaló figyelmeztetés: „Aki győz...”, „a győzedelmesnek” szól az Alfa és az Omega drága ígérete: „Istene leszek annak, az pedig fiam lesz”. Csak aki győz, annak jár „a trónon ülő”, a „mindent újjáteremtő” ajándéka: az atyai örökség. Aki (csak) második, annak helyzete azzal azonos, akihez a nagy vacsorán (Lk 22) így szólt a király: „Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád!” Ennek következménye a végzetes ítélet: „Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre...” (Mt 22:12-13). Nos, ezért nincs második hely, mert ez már maga a bukás; annak osztályrésze a második halál lesz a tűzzel és kénnel égő tóban mindörökre.
Bizony, fontos a sorrend; de arra is vigyázz, hogy ez változhat: „sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első”. Ezért úgy küzdj, hogy ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat. Úgy harcolj, hogy senki ne vegye el tőled a versenydíjat! Bátorítson, erősítsen mindebben a drága ígéret: „diadalmaskodunk az által, aki szeret minket”! De ne feledd: úgy érj célba, hogy első légy!
Leopold László
„Igédben reménykedem”
Igehely: Zsolt 119:74-81 Kulcsige: Zsolt 119:74 „Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert igédben reménykedem.”
A hívő zsidók számára ez a zsoltár az Arany ABC: „szellemi gazdagságok kimeríthetetlen kincsestára” (Aranyszájú Szent János) – nekünk is legyen az!
Igeszakaszunk bizonyságtétellel gazdagít a hitben nyert tudásról és a hit várakozásairól. Mit „tud” a hit, amely az Úr igéjében gyökerezik? Tudja, hogy élete Istenhez kötött, Tőle függ, Ő alkotta (Ef 2:10), Ő erősíti meg (2Thessz 3:3). S mert igéjében reménykedik, ezért mind a vigasztalást, mind irgalmának éltető beteljesedését Isten szeretetétől várja. A hit kérései Isten felé irányulnak: üldöztetésben, elesettségben, szükségben; mert „rajtad kívül nincs más, ami jó nekem” (Zsolt 16:2). Akármilyen nagy az Istentől kapott vigasztalása, legfőbb vágya az, hogy a szíve tökéletes legyen. Ez a tudás és föltekintés Istenre, összeköti azokat, akik – „ugyanazon indulattal” (Fil 2:2, Károli) – gyönyörűségüket találják abban, hogy Istent elismerjék és tiszteljék.
Adjunk hálát az Úrnak, mert nekünk adta igéjét. Köszönjük meg, hogy „a te igéd igazság”. Kérjük: „szentelj meg bennünket az igazsággal (Jn 17:17)! Hirdessük: „Ha az Úrral járunk..., Vezet szent Igéje…, Szívünk betölti hit és remény...” (HH:237/1)
Leopold László
