2019. július 31., szerda

DÉLELŐTT | 
Részesülünk a mennyei elhívásban

Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: 3:1 „Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.”

Szeretek kirándulni, új helyeket megismerni. Akár kint a természetben, akár városokban járok, mindig megcsodálom a körülöttem lévő világot. Szebbnél szebb épületeket építettek az emberek, amelyek néha csak méretüknél fogva is rabul ejtik a gondolataimat. Az esetek többségében csodálom az épületeket, de eszembe sem jut, hogy azokat egy remek elme tervezte és kivitelezte. Pedig a dicséret azt illeti, aki tervezte, építette vagy építtette. Viszont, amikor a természetben járok, akkor sokkal inkább eszembe jut, hogy az a sok csodálatos alkotás mind a mi Teremtő Urunk kézjegyét viseli. Csodás a teremtmény, de még csodásabb az, aki teremtette. Tekintesz így a természetre? Tekintesz így a kis pókra, amely épp hálót szőtt a teraszod sarkában? Tűnődjünk el azon is, hogy hogyan tekintünk a mi hitéletünkre. Az a tény, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk, a véletlen műve lenne csupán? Hitvallásunk apostolának és főpapjának, Jézusnak az érdeme az, hogy a menny Urát Atyánknak nevezhetjük. Jézus az a Mester, aki felépítette lelki életünket. Az Ő érdeme, hogy a mennyei elhívás részesei lehetünk. Dicsérjük Őt ezért!

Benyowszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Megdorgált tanítvány

Igehely: Mk 8:31-34

Felkavaró élmény lehetett a tanítványok számára, amikor Jézus nyíltan beszélt szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi járhatott akkor a tanítványok fejében. Ilyenkor próbálom elképzelni magamat is abban a helyzetben. Hogyan gondolkodtam volna én? Most, kétezer év távlatából könnyebb dolgom van, mert olvashatom az akkori események végkifejletét is. De a tanítványok helyében nem így reagáltam volna én is? Megölik a Mestert, akit szeretek, akivel jó együtt lenni. Ha elveszik tőlünk, akkor mi lesz velünk? Hogy menti meg így a népet? Még sok ehhez hasonló kérdés járhatott a fejükben. Talán sokkal inkább magukra gondoltak, és így nem látták át a nagy képet.

Hányszor van az, hogy mi is – kételyekkel a fejünkben – elvetünk dolgokat, mert nem látjuk át a teljes képet? Vagy döntünk valami mellett, ami szerintünk jó, de a valóságban rossz irányba visz. A krisztusi dorgálás ilyenkor nagy kincs. Akár az igén, akár testvéren keresztül érkezik, legyünk rá fogékonyak. Fogadjuk alázattal!

Benyowszky Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsid 12:4–11; Kulcsige: Zsid 12:11 „Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Jézus úgy mutatta be a mennyei Atyával megélt kapcsolatát, hogy az mindannyiunk számára elérhető és valóságos lehet. Úgy mutatta be az Örökkévaló szeretetét, mint egy törődő édesapa kedvességét. A zsidó férfiak számára az ötödik parancsolat megtartása magától értetődő, születésüktől beléjük nevelt cselekvés volt, aminek természetes része volt a szeretetből és féltésből fakadó fenyítés. Ezt a fenyítéket a legtöbben örömmel fogadták, mert elhitték, hogy ettől függ, hogy hosszú életet élhetnek-e békességben.