Igehely: Zsid 3:1-6; Kulcsige: 3:1 „Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra.”
Szeretek kirándulni, új helyeket megismerni. Akár kint a természetben, akár városokban járok, mindig megcsodálom a körülöttem lévő világot. Szebbnél szebb épületeket építettek az emberek, amelyek néha csak méretüknél fogva is rabul ejtik a gondolataimat. Az esetek többségében csodálom az épületeket, de eszembe sem jut, hogy azokat egy remek elme tervezte és kivitelezte. Pedig a dicséret azt illeti, aki tervezte, építette vagy építtette. Viszont, amikor a természetben járok, akkor sokkal inkább eszembe jut, hogy az a sok csodálatos alkotás mind a mi Teremtő Urunk kézjegyét viseli. Csodás a teremtmény, de még csodásabb az, aki teremtette. Tekintesz így a természetre? Tekintesz így a kis pókra, amely épp hálót szőtt a teraszod sarkában? Tűnődjünk el azon is, hogy hogyan tekintünk a mi hitéletünkre. Az a tény, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk, a véletlen műve lenne csupán? Hitvallásunk apostolának és főpapjának, Jézusnak az érdeme az, hogy a menny Urát Atyánknak nevezhetjük. Jézus az a Mester, aki felépítette lelki életünket. Az Ő érdeme, hogy a mennyei elhívás részesei lehetünk. Dicsérjük Őt ezért!
Benyowszky Csaba
Megdorgált tanítvány
Igehely: Mk 8:31-34
Felkavaró élmény lehetett a tanítványok számára, amikor Jézus nyíltan beszélt szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi járhatott akkor a tanítványok fejében. Ilyenkor próbálom elképzelni magamat is abban a helyzetben. Hogyan gondolkodtam volna én? Most, kétezer év távlatából könnyebb dolgom van, mert olvashatom az akkori események végkifejletét is. De a tanítványok helyében nem így reagáltam volna én is? Megölik a Mestert, akit szeretek, akivel jó együtt lenni. Ha elveszik tőlünk, akkor mi lesz velünk? Hogy menti meg így a népet? Még sok ehhez hasonló kérdés járhatott a fejükben. Talán sokkal inkább magukra gondoltak, és így nem látták át a nagy képet.
Hányszor van az, hogy mi is – kételyekkel a fejünkben – elvetünk dolgokat, mert nem látjuk át a teljes képet? Vagy döntünk valami mellett, ami szerintünk jó, de a valóságban rossz irányba visz. A krisztusi dorgálás ilyenkor nagy kincs. Akár az igén, akár testvéren keresztül érkezik, legyünk rá fogékonyak. Fogadjuk alázattal!
Benyowszky Csaba
Új hozzászólás