Igehely: Zsolt 144:9-15; Kulcsige: 144:15 „Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!”
Társadalomkutatók vizsgálatai alapján a magyar nemzet nem tartozik a legboldogabb népek közé. Igaz, ők nem a bibliai mércék alapján mérik ezt. Ebből a zsoltárrészből azt látjuk, hogy az a boldog nemzet, amelyiknek a teremtő Isten a királya, vezetője, oltalmazója, illetve az, amelyiknek istenfélő vezetői, uralkodói, sáfárai vannak. Sok nemzet tűnt már el a történelem színpadáról azért, mert gonosz, istentelen vezetőik voltak, és nem az Úr uralkodott felettük. Dávid új énekkel magasztalja az Urat és felsorolja mindazt a sok jót, amit Istentől kaptak, majd áldást, oltalmat kér népe számára. Mi is imádkozzunk ilyen vezetőkért népünk részére. Az új énekkel való magasztalás akkor lesz érték, ha abban felsoroljuk Isten tetteit, érvekkel támasztjuk alá hálánkat. Az a boldog nép, akinek cselekvő Istene van, és megtapasztalja az Ő áldásait, számít rá a jövőben és bizalommal járul elébe, mivel saját vérén vásárolt fiak ők.
Adj hálát, ha Isten boldog népe közé tartozol, s járulj a kegyelem királyi székéhez!
Szabó Róbert
Az anyóssal való jó viszony híre
Igehely: Ruth 2:10-12
Ezen a héten a családi kapcsolatainkért imádkoztunk. Pozitív és negatív példákon keresztül megvizsgálhattuk azok fontosságát. Az anyóssal való viszony általában a kényesebb témák közé tartozik. Nem véletlen az sem, hogy a Biblia egy ilyen szép történeten keresztül mutatja be, hogy lehetséges jó kapcsolat ezek között a felek között is. Az egyik legszebb igevers is anyós és meny szövetségéről szól, amit Ruth mond Naominak: „Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1:16b) Ez a két nő különböző korosztályból és népből származott, mégis az Úrban, Izráel Istenében egység és szeretet szövődik köztük. Így kerül be Ruth Krisztus nemzetségtáblázatába. Isten mindig megjutalmazza azokat, akik őszintén felé fordulnak, törekszenek a jóra. Olyan kapuk nyílnak meg előttük, melyeket csak Isten tud kinyitni a neki kedveseknek. Isten nem marad adósa azoknak, akik elhagyják a régit, már a földön százannyit kapnak, az eljövendőben pedig a mennyország dicsőségét.
Szabó Róbert
Új hozzászólás