Igehely: Jn 19:1-16a; Kulcsige: 19:5 „Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!”
A zsidó nép vezetői már rég eldöntötték, hogy Jézust megölik. Szabad kezük volt vallási ügyekben, de halálbüntetést kiróni csak a római helytartó beleegyezésével lehetett. Így került bele Pilátus a nagypénteki eseményekbe. Jézus kihallgatása során azonban rájött arra, hogy a vádlott nem egy közönséges bűnöző, valami megmagyarázhatatlan, de felemelő van a személyiségében. Innen a híres mondata: Ecce homo (íme, az ember)! Milyen embernek látta Pilátus Jézust? (1) Olyannak, aki király ugyan, de királysága nem földi, és szolgái nem harcolnak érte (18:36). (2) Olyannak, aki az igazság hirdetéséért született, de a hamisság áldozatává válik. (3) Olyannak, akit végtelen gyűlölet és maró gúny övez, de Ő megmagyarázhatatlan békességgel rendelkezik. (4) Ártatlannak látta, aki ennek ellenére csendesen belenyugszik halálos ítéletébe.
Pilátus sokat látott és mégis keveset. A császár barátsága döntő érv lett számára. Tudta, hogy ezen múlik karrierje, jövője. Kedves barátom, Nagypéntek reggelén hogy gondolkodsz Jézusról? Megértetted, hogy Ő nem csak a tökéletes ember, hanem Isten Fia? A Pilátus számára ellentmondásos dolgok akkor tisztulnak ki, amikor megérted, hogy az Isten Báránya önként tette le az életét azért, hogy örök életet ajándékozzon neked!
Fazakas György
A mi Húsvéti Bárányunk megáldoztatott
Igehely: Jn 19:16b-37
Az Isten kiválasztott, alázatos, szeplőtelen Báránya megáldoztatott. Bűnözők mellett, keresztre feszítve. Megáldoztatott felirattal a feje felett, amiben a vád is, de a gúny is benne volt. Pilátus részéről egy kis tétovázó, erőtlen elismerés is. Rájött ártatlanságára, átlátta a vádak hamisságát, de nem részesítette kellő tiszteletben. Isten vádja az emberiség felé, hogy bár megismerték Őt, mégsem tisztelték Istenként (Róm 1:21). Megáldoztatott a katonák közömbössége mellett, akik rutinszerűen elvégezték munkájukat, aztán osztoztak a Mester ruháin. Nem figyeltek egyébre, csak a csekély földi haszonra, ezért nem is lett övék a százados felismerése: „bizony, ez az ember Isten Fia volt” (Mk 15:39). Megáldoztatott, de nem úgy, hogy anyjáról ne gondoskodott volna. A családtagok közötti szeretet egyik legszebb példája. A keresztfán szenvedve sem feledkezett meg róla.
Megáldoztatott a próféciák beteljesedése közben. Mekkora bizonyító erő, hogy minden, a legapróbb részletekig aszerint történt, ahogy Isten korábban kijelentette. Semmi sem volt a véletlen műve. Ezért mondhatta ki Urunk, hogy: elvégeztetett! Az események szemlélője, János bizonyságot tesz azzal a céllal, hogy „ti is higgyetek.” Fogadjuk meg tanácsát!
Fazakas György
