2018. december 24., hétfő

DÉLELŐTT | 
A Világosság a sötétben fénylik

Igehely: Jn 1:1-5; Kulcsige: Jn 1:5 „A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.”

Isten gyönyörködött abban a világosságban, amit létrehozott a fizikai világban. De hadd mondjuk el, hogy sokkal jobban gyönyörködik abban, amikor egy szívben gyújthat világosságot: Mert az Isten… Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben. A világ láthatja azt a világosságot, ami bennünk van, és lehet, utál és megvet miatta, de mikor Isten látja ugyanezt bennünk, gyönyörködik. A világosság jó a fizikai világban, és a lelki világban is. Sem fizikai, sem lelki élet nem létezhet világosság nélkül. Salamon írja a Préd 11:7-ben „Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.” Milyen áldott és boldog az ember, ha van fizikai látása, élvezheti a nap sugarait, láthatja a színeket és a körülötte levő egész világot. Nagy érték ez. De a lelki világosság még nagyobb érték! Miért jó a világosság? Mert Istenre mutat! Isten a világosság! A világosság természete Isten természete. Én vagyok a világ világossága – mondta az Úr Jézus. Az új természet, ami bennünk van, a világosságra mutat. Gyújtott-e Isten világosságot a szívedben, ha igen, világítasz-e a sötétségben?

Pardi Félix

DÉLUTÁN | 

Ma megszületett az Üdvözítő

Igehely: Lk 2:1-20

Az Evangélium első hirdetője egy angyal volt, aki bejelenti a Megtartó, az Üdvözítő születését az emberek között. Isten lejött a földre annak előtte is, de még soha nem úgy, mint a Megtartó. Ezért, örvendezz te, aki el vagy veszve, mert ez a megtartó azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Örvendezz te, aki börtönben érzed magad, mert azért jött, hogy a foglyokat szabadon bocsássa. De Ő nemcsak Megtartó, hanem Krisztus is, ami azt jelenti: felkent! A mi Krisztusunk Úr és Király, a Szentháromság második személye! Ha nem lenne mindenható Úr, nem tudta volna elviselni bűneink terhét a kereszten. Az összes angyal együtt nem bírta volna elviselni mindazt, amit ő elhordozott. Hát ne örüljünk ennek a hírnek? Azért jött, hogy megtartson, üdvözítsen! Ennek igazán örülhetünk! De ez az öröm azok számára a legnagyobb, akik már ismerik Krisztust, mint megtartójukat. Született ma nékünk a megtartó, akkor, ha mi is mondhatjuk: ő megszületett nekem. Hadd kérdezzem meg - megbocsáttattak-e bűneid az ő nevéért? Ó, akkor valóban nagy az örömöd!

Pardi Félix

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.