Igehely: ApCsel 21:37-22,22; Kulcsige: ApCsel 22:3 „Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan.”
Pál apostol a damaszkuszi találkozás előtt (is) profi törvényismerő és betöltő volt. Egyszerűen rajongott a törvényért, a betűért, a szabályokért. Éppen ez okozta a legnagyobb problémát: annyira rajongott a törvényért, hogy közben gyűlölet töltötte el embertársai iránt, és üldözte a keresztyéneket. Drága olvasó, szeresd a szabályt, akár rajongj is érte, de ne gyűlöld meg közben a körülötted élőket, akik talán nem annyira „profik” a törvény betartásában. Pált megállította Krisztus a damaszkuszi úton és a „törvényrajongóból” „Krisztusrajongóvá” vált. Mit sem ér, ha rajongunk a „betűért”, de Krisztust nem ismerjük, vagy nagyon távol van tőlünk. Pálnak voltak elképzelései Istenről és az ő szabályairól, már megtérése előtt – de mindezt fel kellett rúgnia az Istennel való találkozása után. A 21. vers azt mondja „De ő azt mondta nekem”. Beleszólhat-e Isten így a terveinkbe, életünkbe? Jobban ragaszkodsz ahhoz, ami elképzelésed szerint Jézus akarata, mint Őhozzá magához. – ha így van valószínűleg hallanod kell majd kemény szavait - mondja Oswald Chambers.
Legyen Isten, a szó legszigorúbb értelmében, az első helyen az életünkben és rajongásunk középpontja!
Petyár Lóránd
Dávid felmagasztalása
Igehely: 2Sám 7:4-16
Mai Igénkben Isten válaszol Dávid szándékára. A cédruspalotában lakó Dávid király házat akart építeni Istennek, hisz Isten hajléka nem lehet alábbvaló, mint az övé. Az Úr emelte föl és áldotta meg Dávidot, mindent Neki köszönhetett. A terve nem sértette az Urat, nem is büntette meg, hanem a házépítési szándékát azzal jutalmazta, hogy Ő építette és tette örökkévalóvá Fiában, Jézusban a házát (16. v.). Felfoghatatlan megtiszteltetésben részesítette őt.
Ha Isten fel akar magasztalni valakit, minden elképzelést meghaladó dolgokat tehet. Az Atya Isten az Úr Jézus által megnyitotta mennyei világát, és a Fiában hívőknek megígérte, hogy örökkévaló házat épít számukra, dicsőségét osztja meg az övéivel. János apostol így tesz vallomást: „ ...és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, telve Isten dicsőségével, ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz...” (Jel 21:10-11).
Milyen földi dicsőség fogható ehhez a megtiszteltetéshez? Gondold végig, és adj hálát Istennek üdvözítő munkájáért, a többit pedig bízd rá!
János Levente
