Igehely: Ef 1:3-14; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Amikor egy király nem csak a palotában űl mindenkit kioktatva, hanem kint van a frontvonalon és harcol az ő népéért, akkor azt írják a krónikákban róla, hogy dicsőséges tetteket vitt véghez! Amikor a mi Urunk és szabadítónk, Jézus Krisztus feláldozta magát a kereszten a még bűnben levő emberiségért, akkor egy még dicsőségesebb tettet vitt véghez, mert meghalt az ellenségeiért.
Ha a dicsőséges szót kellene megmagyarázni, úgy fejezném ki magam, hogy dicsőítésre méltó tett. Amikor Isten kegyelmét ki szeretnénk fejezni emberi módon, akkor azt mondjuk, hogy „Isten gazdag a kegyelemben”, és ezért a kegyelemért Ő dicséretre, dicsőítésre méltó.
Pál apostol a kegyelem forrását kétféleképpen határozza meg ebben az igerészben:
- Dicsőséges kegyelme
- Kegyelmének gazdagsága
Miért dicsőséges? Mert Jézus Krisztus áldozata egy dicséretre, dicsőítésre méltó tett volt.
Miért gazdag? Mert elégséges minden ember bűnének az eltörlésére. Isten mindenkinek felkínálja a kegyelmet. Mindenkinek jut belőle, még a legbűnösebb embernek is, még nekem is!
Ferkő Attila
Ószövetségi dicsőséges szolgálat
Igehely: 2Móz 34:29-35
Mózes a hegyen együtt volt a dicsőséges Istennel. A vele való együttlétnek a fényessége őt is átjárta, ragyogott az orcája. A közösség vezetői féltek közel menni hozzá (30.v.). Mózes azonban hívta őket, majd mindazt, amit az Úr mondott, elmondta nekik.
Az előző részekben olvashatjuk, hogy amíg Mózes Isten jelenlétében volt, a nép aranyborjút készíttetett, az egyiptomi Ápisz bálványt. Ez egy olyan vallás, amely érzékiségbe, kicsapongásba züllesztette őket. Távol tartották Istent maguktól, amint István vértanú is megemlíti prédikációjában: atyáik szívükben visszamentek Egyiptomba.
Te hogy éled életedet? Távol Isten arcától, vagy jelenlétében? „Mi pedig, fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor3:18) Ez azt jelenti, hogy az Isten közelében töltött időnek meg kell látszódnia magatartásunkon. Krisztus szeretetét, örömét, tisztaságát sugározzuk, úgy lépjünk az emberek közé! Mózes nem tudta, hogy ragyog az arca. Ha mi nem tudjuk, az jó, hogy el ne bizakodjunk. De kívánom, hogy mások észrevegyék. Ezért imádkozz ma!
Székely Béla Dániel
