2017. szeptember 16., szombat

DÉLELŐTT | 
Páratlan páska, az előírások szerint

Igehely: 2Krón 35:1-19; Kulcsige: 2Krón 35:6 „Vágjátok le a páskabárányt, miután megszenteltétek magatokat, és készítsétek el testvéreiteknek, teljesítve az Úrnak Mózes által adott rendelkezését!”

Isten igéje és a megtisztulás után elérkezett az ünneplés ideje. A páska ünnep előírásait is bizonnyal a megtalált törvénykönyvben fedezték fel. Amit generációkon keresztül elmulasztottak, azt próbálták most bepótolni. Óriási ünnepet rendeztek, rengeteg áldozatot mutattak be, és nagy örömmel fogyasztották el a páskabárányt. Mi is szeretjük a nagy ünnepeket. Az ünnepet viszont nemcsak a résztvevők száma, az étel és a díszítés minősége, vagy a nagy szavak teszik igazivá, hanem az előírások betartása. Írott vagy íratlan kulturális szabályok mellett a legfontosabb előírás, hogy Isten szerinti és őt dicsőítő legyen. Istennel ünnepelni páratlanul jó. Jósiásék a meghatározott időben tartották az ünnepet. Megvan az ideje az ünneplésnek. A léviták a papoknak és a kapuőröknek is elkészítették a páskát. Áldott ünnep az, amikor nem a magunk, hanem a mások örömére ünneplünk. Az ünnepi szolgálattevők mind a helyükön voltak (10. v.). Te a helyeden vagy-e a gyülekezeti szolgálatban? Helyeden vagy-e lelkileg?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Fogadjuk készséggel!

Igehely: 1Sám 3:1-21

Sámuel azért jó példa előttem, mert egy nagyon sötét környezetben vált azzá, aki volt. Nem sok jó példát látott. Egy hanyag pap mellett tanulta az Úr szolgálatát, akinek két fia, akik ugyancsak papok, semmibe vették az igét. De az ő életét nem ez alakította. Ő nem ezen az úton indult el, hanem az életre vezető úton. Az engedelmesség útján. Miután az Úr hangját meghallotta, újra és újra kereste ezt a hangot. Az Úr beszélt Sámuellel. Érdekes, hogy még Élihez is Sámuelen keresztül beszélt. Talán annyira elsötétült már az Úr iránti hűség Izráelben, hogy egyszerűen nem hallották meg az Urat. Pedig minden program, szertartás ment a maga rendje szerint. Csak üresen, Isten jelenléte nélkül, bűnnel keveredve. Szomorú állapot, ami ma is előfordul. De a Sámuelek által az Úr hoz változást. Fogadjuk készséggel az Úr igéit! Szomjas szívvel, engedelmességgel. Ne fogjuk hűtlenségünket a körülményekre. Az nem befolyásolja az Urat szolgálni vágyó Sámueleket. Sámuel által újra volt az Úrnak kijelentése Izráelben. Akihez Isten tud szólni, azáltal Ő fog szólni. Nem csak meghallja az Urat, de el is tudja mondani másoknak azt, amit Isten mond. (JZs)

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.