2017. január 24., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézus gyásztörő szava

– Mk 5:21-24; 35-43

Ámulattal tölt el Jézus fáradhatatlan szolgálatkészsége, ahogy helyről helyre haladva, Atyja akaratát cselekszi. Újabb vihar! A legnehezebb fájdalmak, félelmek vihara, melynek nem a tenger, hanem egy előkelő elöljáró családja a színtere.
Ahhoz, hogy Jézus segíthessen fontos: 1) Meglátni Őt és lábai elé esni kéréseinkkel (22. v.)
2) Reálisan látni, megnevezni a problémát: halálán van! (23. v.) 3) Nem adni fel akkor sem, ha a helyzet súlyosbodik! (35. v.) 4) Elfogadni Jézus félelmet eloszlató és hitet fakasztó szavát: Ne félj, csak higgy! (36. v.) Jézus megdorgálja a hitetlenkedőket, akik egyik percben még siránkozva jajgatnak, a másik percben pedig nevetnek a szaván.
Jézus a hívőket ma is maga mellé veszi, hogy tanúi legyenek gyásztörő szavának és cselekedeteinek. (41-42. v.) Ő hatalmas arra, hogy életre keltse gyermekeinket, de életben maradásukért nekünk is van tennivalónk. (43b. v.)
Mi akadályoz, hogy gyermeked helyzetével őszintén Jézus elé borulj?
Milyen hatással van rád a bajban a körülötted levőknek, és Jézusnak a szava?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Buzdítás a hit szép harcára

– 1Tim 1:18-20; 6:11-16

A hívő élet nemcsak építés, magvetés, vándorlás vagy versenyfutás, hanem kemény küzdelem is: a hit harca. Harcunk van önmagunkkal (a bennünk lakozó bűnnel), harcunk van a világgal (a minket körülvevő Isten-ellenes légkörrel), harcunk van a kísértővel, aki szellemileg folyton támad minket. A hit harca ez: mert erőnk a Krisztusba vetett hitben van. Csak úgy tudunk győztesen harcolni, ha újra és újra megragadjuk a felsőbbrendű örök életet, Krisztusban. A hit tornyából Krisztusra nézünk, az Ő áldott személyére s mindarra, amit elvégzett értünk, megígért nékünk: és benne bízunk. Az ellenállások közt a hit engedelmességével követjük Őt mindenen át. Ő felemel, ha elbukunk, s újra képesít a küzdésre. Ez a harc folytonos, nincs békeszünet: élet-halálra szól! Nekünk is szükségünk van a bátorító intésre: Te Isten embere vagy! Kerülj minden istentelenséget, kövesd a Lélek gyümölcseit! Vigyázz a jó lelkiismeretre, élj Isten Igéje szerint! Vedd komolyan a szolgálatot, amire Isten elhívott! „Csak lankadatlan harcold meg A hit nemes harcát, Hogy végre majd fönt átvehesd Győzelmi koronád!”

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.