2024. szeptember 24., kedd

DÉLELŐTT | 
Mit fizessek?

Igehely: Zsolt 116:1–19; Kulcsige: Zsolt 116:12 „Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett?”

Mielőtt Dávidból feltörne ez a kérdés, emlékezik, elmélkedik az Úr jóságáról és hűségéről. Mikor bajban vagyunk, sokkal hamarabb keressük az Urat, vagy lehet, helyesebb, ha úgy mondjuk: a megoldást a problémánkra. A tíz leprás kiáltozva kérte: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” A gyógyulás után pedig a tízből már csak egy maradt, aki arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki.

Nem ismerünk-e magunkra abban a kilencben, aki elfelejtett hálát adni? Sőt, egy-egy szabadulás után talán még ki is húzzuk magunkat, hogy lám, milyen ügyesen megoldottam a helyzetet! Fontos, hogy elcsendesedjünk, és alázattal, ha kell, bűnbánattal lássuk meg, hogy minden csak kegyelem az Isten részéről. Nézegetve, számolgatva az Úr sok jóságát, szabadítását, megtartását, hadd teljen meg a mi szívünk is hálával és azzal a fékezhetetlen vággyal, hogy mi is adni akarunk neki.

Mit fizessek? Igen, a szíveddel, az iránta való szereteteddel fizethetsz neki. És ebben a csendességben még lehet, hogy súg neked valamit a Szentlélek. Tedd meg, törleszd az adósságod!

Sípos Dénes

DÉLUTÁN | 

Kezeink munkáját tedd maradandóvá!

Igehely: Zsolt 90:1–17; Kulcsige: Zsolt 90:17 „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

Felfogni is nehéz Isten dimenzióit, az ő hatalmát, hogy jelenléte átível a történelmen, sőt, bármi létező előtt ő, az Örökkévaló létezett. Ezzel szemben az emberi lét annyira véges és törékeny, még sincs rejtve az Isten előtt, sőt, személyesen ismer és foglalkozik sorsunkkal. Az örökkévalóság skáláján a mi földi életünk 70-80 éves időtartama, olyan apró pontnak tűnik, azt is gondolhatnánk, hogy jelentéktelen. De nem az, hiszen a véges földi élet beletorkollik a végtelen örök életbe vagy halálba, és Isten úgy látta jónak, hogy az irány ebben a rövid szakaszban dőljön el. Mennyire magunkévá kell tennünk ezt a mózesi kérést: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva…” Lehet maradandó a kezünk munkája! De kizárólag csak így.

Sípos Dénes

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.