2024. szeptember 5., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Izsák áldásai

Igehely: 1Móz 27:26–29, 38–40; Kulcsige: Zsid 11:20 „Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut.”

A régi időkben a kimondott áldásnak vagy átoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak, nem meglepő tehát, hogy Jákób mindenáron igyekezett megnyerni az elsőszülötteknek járó atyai áldást. Izsák azért tudja megáldani fiait, mert ő maga is áldott. Az áldások forrása Isten, az anyagi javak, a gyermekáldás, az ellenség feletti győzelem mind tőle vannak, Izsák csupán elkéri és kiutalja fiaira ezeket.

Izsák áldásainak megvoltak a határai, Ézsaunak már alig jutott valami. A mi Istenünk hatalmas arra, hogy ránk árassza kegyelmének végtelen gazdagságát, ha kérjük tőle.

Napjainkban is nagy jelentősége van annak, amikor a gyülekezet avatott szolgálattevői gyermekbemutatáskor, bemerítéskor, házasságkötéskor, szolgálatra való felavatáskor vagy betegség esetén kézrátétellel áldást kérnek. Édesapaként fontosnak tartom időnként az Úr nevében megáldani a családomat, a gyermekeinket; a méheinket is, ha új helyre költöztetjük őket; és igyekszem testvéreimmel való találkozáskor nem csak megszokásból mondani: „Az Úr áldjon meg!”

Jézus arra tanít, hogy ne csak azokat áldjuk, akik velünk jót tesznek, hanem az ellenségeinket is. „Mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” (1Pt 3:9)!

Dimény Ernő

DÉLUTÁN | 

Ráhel halála és temetése

Igehely: 1Móz 35:16–20; Kulcsige: 1Móz 35:17–18 „A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett! 18Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte.”

Egy kisgyermekes édesanya halála esetén mindig sok a válaszra váró „Miért?” a gyászolók szívében. Miért éppen Ráhel, az oly nagyon szeretett feleség?! Miért éppen most, amikor végre igazán boldog lehetne, hisz második fia is megszületett?! Miért kell a kis Benjáminnak úgy felnőnie, hogy nem ismerte az édesanyját?! A hívő szív számára ilyenkor az a tudat ad megnyugvást, hogy Isten sohasem ejt hibát.

„Akinél megtalálod a te isteneidet, ne éljen az!” – mondta Jákób Lábánnak nemrég, nem is sejtve, hogy Ráhel a bűnös (1Móz 31:32). Az azóta eltelt kegyelmi idő Ráhel számára elég volt arra, hogy a sikemi cserfa alá elássa idegen isteneit, és az élő Istent válassza Bételben, mielőtt meghalna.

Jákób családjában párosult az új családtag születésének öröme Ráhel hirtelen halálnak szomorúságával. A bűneset óta gyakran van ez így az ember életében. A hazahívó szó bármikor jöhet nekünk is: „Ti is legyetek készen!” (Lk 12:40a).

Ráhel temetése után Jákób tovább ment, biztosan fájó szívvel, de tovább tudott lépni, mert akit az Isten támogat, az nem roppan össze a próbák alatt sem.

Az a reménységünk, hogy lesz viszontlátás szeretteinkkel, akik az Úrban haltak meg.

Dimény Ernő

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.