2024. augusztus 30., péntek

DÉLELŐTT | 
Üdvösség mindenkinek..., de ki fogadja be?

Igehely: ApCsel 28:23–28; Kulcsige: ApCsel 28:28 „Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani.”

„A történelem nem ismétli önmagát” – mondták a régiek. Csak sokszor szinte ugyTudjátok hát meg, hogy a pogányoknak küldetett az Istennek ez üdvössége, és ők meg is hallgatják.anaz történik. – tehetjük hozzá.

Ha Pál szolgálatára gondolunk, szinte minden egyes városban, ahol megfordult, mindig a zsinagógában kezdte az Írás magyarázatát, és minden esetben ellene fordult a zsidó közösség nagyobb része. Számtalan esetben az élete is veszélyben forgott. Mégsem tett le arról, hogy apostoli hitvallása szerint éljen: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is” (Róm 1:16).

Most fogságában kell szembesülnie azzal, hogy a rég várt Messiás megérkezésének, halálának, feltámadásának evangéliuma mennyire megosztja Isten választott népének fiait. De azzal is szembenéz, hogy Isten országa nem egy nemzeté, népé, hanem Krisztusban Isten kitárta az üdvösség kapuját mindenki előtt, aki hinni fog az ő Fiának nevében.

Ez a kapu ma is nyitva van még. Lehetetlen bárkit is betuszkolni rajta, de beléphet bárki, aki rádöbben: szükségem van a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztus áldozatára, bűneim bocsánatára, mert enélkül elvesztem.

Vajon kire vagy mire várok, ha ezt még nem mondtam ki eddig?

Kulcsár Tibor

DÉLUTÁN | 

Ászá rosszul befejezett uralkodása

Igehely: 2Krón 16:7–14; Kulcsige: 2Krón 16:12 „Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába, és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.”

Nagy kár lenne, ha ma csak ezt a kicsi részletet látnánk Ászá uralkodásából. Júda egyik legeredményesebb, legkiválóbb királya lehetett volna, ha életének az utolsó éveiben nem akart volna „nemzetközi kapcsolatokban” bízva uralkodni és megerősíteni a hatalmát.

Sajnos, ezzel nem volt egyedül, és máig számos követője akad Isten népe között. Amíg kicsiny, gyenge, amíg tudatában van rászorultságának, addig az ember könnyebben bízza magát Istenre. De aztán eljön a langyosabb állapot ideje, amikor számolgat, mérlegel, már egyéb szempontjai is vannak, s ilyenkor igen könnyen lecsúszik a keskeny ösvényről.

Ami Ászát illeti, ott csúszott végleg el, amikor Hanánit, Isten prófétáját a neki szóló személyes üzenetért – tehát a szóban kapott figyelmeztetésért – kalodába záratta. Aztán Isten üzenni akart az egészségének megromlása által. De erre sem megtéréssel vagy legalább elgondolkodással reagál. Úgy dönt: megoldja! Erre vannak az orvosok! S ekkor kiderül, hogy Isten az élet és halál ura, sőt URA, s nincs kibúvó, ha ő akar számonkérni.

Milyen keserű valóság, hogy azért a díszes sírhely, a világraszóló nagy temetés, a balzsam és minden egyéb megmarad... De mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a lelkében kárt vall?

Kulcsár Tibor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.