Igehely: 1Móz 3:14–19; Kulcsige: 1Móz 3:15 „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.”
Megjelent a bűn a teremtett világban. Nem elvont teológiai módon, hanem konkrétan: ravaszságban, hazugságban, csábításban, cselekedetekben. Elkezdődött az a ma is tartó konfliktus, mely a Sátán és Isten között, a Sátán gyermekei és Isten gyermekei között zajlik. Szent és igazságos az Isten: szereti, még mindig szereti az elbukott embert, de ítéletet mond a gonoszra, és átkot a földre.
S bár Isten a bűnt megbünteti – a bűn zsoldja a halál –, a sötét világban már ott, a kezdetekben felragyog egy csillagocska. Halvány a fénye, de Isten szava, ígérete utal rá, hogy ezt a fényt kapja valakitől. Attól, aki majd el fog jönni, és rátapos a gonosz fejére. Feljön a Nap, ami mindent elhalványít.
Mi most tapasztaljuk a bűn terhét és súlyát. Életünk része a fájdalom, a szenvedés, a fáradságos munka és a halál. De már tudjuk, hogy feljött a Nap, s fényénél visszatalálhatunk oda, ahonnan az első emberpár kilépett: az Isten közelségébe.
Erősítsen, bátorítson bennünket az ősevangélium, s kövessük Bemerítő János példáját: tanúként tegyünk bizonyságot erről a világosságról, hogy mások is higgyenek!
Fodor István
A növekedés képe
Igehely: Zsolt 1:3 „Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”
Ültetett fa: annak, aki ültette, célja volt a fával. E fának a magja nem csak úgy oda lett ejtve, a szél játékának, a vak véletlennek köszönhetően. Nem egy madár csőréből pottyant oda a folyópartra. Céllal került oda, Isten – a nagy kertész – helyezte oda. Milyen más világ ez, mint a palesztinai sivatag élettelen, sárga, kiszáradt világa. Ez a fa, ahogy D. L. Moody mondta, örökzöld, sohasem szárad el.
Úgy kezdődik a zsoltár, hogy boldog ember az… Igen, ez a boldogság helye, aki itt éli az életét, boldog és áldott. Akik ott vannak az ő közelségében, az élet vize – az Isten igéje – táplálja őket.
Az ilyen fa gyümölcsöt terem, amely táplál másokat. És most már nem a fa, hanem a te életed, s az én életem a kérdés. Hol vagyok? Azért lettünk közel telepítve az életadó forráshoz, hogy lelki értelemben se legyünk szárazok, gyümölcstelenek. Ereszd mélyre a gyökereidet, s töltődj fel az életet adó igével, az Isten Szentlelkével. S ne feledd, a gyümölcsöt nem a saját erődből tudod megteremni, hanem az Úr segítségével, és mások javára. Ez a boldog és áldott élet titka.
Fodor István
Új hozzászólás