2024. március 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Péter tettben megmutatkozó hite

Igehely: Mt 14:22–36; Kulcsige: Mt 14:29 „Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé.”

Az új fordításban egyedül ezen a helyen olvassuk azt, hogy az Úr Jézus Krisztus sürgette a tanítványait. Amikor az Úr így cselekedett, annak jó oka volt.

Az Úr gyakran maradt egyedül, hogy imádságban időt töltsön az Atyával. Ennek az egyik legfőbb célja az volt, hogy az Atya akaratát mindenben megismerje. Ezt látjuk ebben a történetben is: az Úr Jézus a hegyen újra egyedül van az Atyával. Imádkozik. A tanítványok a tengeren a viharban. Az Úr – az Atya akarata szerint – tanítványait beleviszi egy olyan helyzetbe, amely által tanítani akarta őket.

A tengeren járva megy oda hozzájuk. Olyan megtapasztalásokat ad át tanítványainak, amit más körülmények között nem kaphattak volna meg. De nem ismerik fel az Urat. Amikor nem a megszokott módon, hanem szokatlan körülmények között szól vagy közelít hozzád, felismered-e az Urat? Péter hitből cselekedve próbára teszi az Urat, hogy valóban ő-e az? A vízen járva elindul felé. Ez által csodás megtapasztalásokat él át.

Megmaradsz-e az Úr jelenlétében, hogy újabb csodás megtapasztalásokban legyen részed? És tudsz-e hozzá kiáltani, hogy el ne vessz?

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Isten hűséges a bánásmódjában

Igehely: 5Móz 32:1–9; Kulcsige: 5Móz 32:4 „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.”

Mózes szolgálata véget ért. Búcsúzott. Az Úr Józsuét állította a nép élére. Már csak az van hátra, hogy elmondja ez ének szavait bizonyságul Izráel fiainak, majd végül megáldja a népet. Különös nyomatékot kapnak Mózes földi élete végén mondott szavai. Szava az egeknek, a földnek és lakóinak szól. Hadd hallják meg szája mondásait! Az Úr nevét hirdeti. Nevének magasztalására szólít fel. Ahogy a száraz földnek a nyári zápor, a harmat a zsenge fűre, úgy áldás az általa hirdetett ige a hallgatói számára. Tapasztaltad-e már ennek áldásait?

Az Úr változhatatlan Kőszikla. Minden tette tökéletes. Igazságos minden cselekedete, hű a népéhez, igaz és egyenes. De a nép elfordult tőle. Fonák dolgokat cselekvő, hamis nemzetség. Kérdéssel fordul hozzájuk: Ez a hála az áldásokért, amelyekkel elhalmozta őket?

Visszatekintésre, emlékezésre hív az Úr. Vegyük számba mindazokat a nagy és hatalmas dolgokat, amelyekkel megáldott. Hadd beszéljék el az idősek Istenünk nagyságos dolgait! Az Úrnak az Ő népe az öröksége. Te népéhez tartozol-e már? Isten hűséges cselekedeteiben. Üdvözíteni akar téged. Elfogadtad-e már a mennyei örökséget?

Kelemen Sándor Tomi

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.