Igehely: Mt 12:46–50; Kulcsige: Mt 12:49 „Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim!”
Mialatt Jézus összefoglalta mondanivalóját az összegyűlt sokaságnak, anyja és féltestvérei beszélni akartak vele (Mk 6:3). Szóltak erről Jézusnak. Az Úr Jézus válasza igen érdekes. Értékes tanulságot lehet levonni belőle. Máté evangélista elbeszélése nem a Jézus rokonait marasztalja el; ők csupán szemléltetésként szolgálnak annak hangsúlyozására, hogy akik engedelmeskednek Istennek, azok alkotják Jézus igazi családját. Jézus Krisztus rámutatott arra, hogy az igazi tanítványság nem a vér szerinti kapcsolatokból ered, hanem egyedül az Atya akaratának teljesítéséből. A vér szerinti összetartozás mellett tehát van egy magasabb rangú rokonság, a hit szerinti. Jézus testvérének tekinti azt, aki Isten akaratát cselekszi. Ez azt jelenti, hogy a benne hívők ,,örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak” (Róm 8:17). Isten nagy családjába tartozni nagy kiváltságot jelent, és ez az ő Fiának, Jézus Krisztusnak kegyelméből lehetséges. Azonban nagy felelősséggel is jár a beépülés és a megmaradás. Jézus lelki családjában mindenkinek cselekednie kell az Atya akaratát.
Bekerültél-e már Jézus lelki családjába? Tapasztalod-e a kiváltságokat?
Tóth Róbert
Hálaadás a templomban
Igehely: Zsolt 118:1–18; Kulcsige: Zsolt 118:3 „Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete!”
Dávid megtapasztalta, hogy az üldöztetésben és bujdosásban is vele volt, erőssége volt az Úr, ezért háláját fejezte ki. Méltó az Úr a hálaadásra és a magasztalásra! Miért? „mert jó, mert örökké tart szeretete” (1.v.). Különböző csoportok is ezt kell hirdessék. Izráel is, aki megtapasztalta az Úr szeretetét, aztán Áron házának is magasztalnia kell az Urat örökkévaló szeretetéért (2–3.v.). Végül minden istenfélő embernek meg kell vallania, hogy örökké tart az Isten szeretete az Őt félők iránt (4.v.). Isten annyira szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogy felnézve rá, és segítségül hívva az Ő szent nevét, megmeneküljünk. Ennek a hálaadásnak személyes okai vannak, amit nemcsak Dávid, hanem Isten minden gyermeke átél élete során. Kerülhetünk mi is szükségbe vagy valamilyen nyomorúságba, de jó tudni azt, hogy az Urat segítségül lehet hívni. Dávid is ezt tapasztalta, hogy az Úrhoz kiáltott, és Ő megsegítette, még akkor is, ha sok nép vette körül őt, vagy Isten népét (10–15.v.) Ezért bátran ki lehet jelenteni, ha az Úr velünk van, akkor nem kell félnünk semmilyen veszélytől, mert az Úrban oltalmat és segítséget találhatunk. „Az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!” (16.v.).
Tóth Róbert
Új hozzászólás