Igehely: Róm 13:1-7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”
A keresztyén élet szabályaihoz tartozik a feljebbvalók, a társadalmi törvények és az intézmények iránt való engedelmesség is. Az ilyen irányú engedelmességet Pál apostol fontosnak tartotta külön is kiemelni, mert ez egy vitatható és érzékeny kérdés.
Igehely: Zsid 13:17 „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.”
Ahhoz, hogy egy közösség vagy gyülekezet jól működjön, vezetőkre, elöljárókra van szükség, akikről Isten mindig is gondoskodott. Az Úrnak az tetszik, amikor nem emberi törekvés, hanem isteni vezetés által kerül valaki a gyülekezet élére. Az ilyenek iránti engedelmességre kér minket az Úr.
Igehely: Kol 3:18-20; Kulcsige: Kol 3:20 „Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban.”
Isten gondoskodott arról, hogy a Bibliában ne csak a gyülekezeti élet rendjéről és a Neki tetsző életmódról legyen szó, hanem a családról is, hiszen a gyülekezet személyekből, családokból tevődik össze.
Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”
Az emberi kapcsolataink különböző kategóriákba sorolhatók: ismerősök, barátok, rokonok, testvérek. Ha az Úr Jézusra gondolunk, Ő kész volt különböző emberekkel kapcsolatba lépni, de nem lehet mindegyiket minőséginek vagy eredményesnek nevezni, mivel a hozzá való közeledés nem volt őszinte.
Igehely: Fil 2:5-11; Kulcsige: Fil 2:8 „Megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
Pál apostol követendő példaként mutatja be az Úr Jézust, aki a menny dicsőségéből jött el a földre, hogy bemutassa az igazi engedelmességet nekünk, eltévedt, de általa megváltott embereknek. Az evangéliumokat olvasva sok helyen utalást találunk az Ő engedelmességére.
Igehely: Ézs 1:16-20; Kulcsige: Ézs 1:19 „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival.”
Isten és az ember közötti szakadék áthídalását mindig Isten kezdeményezi, mert az ember inkább menekül vagy rejtőzködik, hiszen tudja, hogy engedetlenségével valamit nagyon elrontott.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.