Igehely: Ézs 1:16-20; Kulcsige: Ézs 1:19 „Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival.”
Isten és az ember közötti szakadék áthídalását mindig Isten kezdeményezi, mert az ember inkább menekül vagy rejtőzködik, hiszen tudja, hogy engedetlenségével valamit nagyon elrontott.
Igehely: 1Sám 15:20-23; Kulcsige: 1Sám 15:22 „Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!”
Heti sorozatunk témája az engedelmesség. Amíg csak beszélünk róla, addig egyszerűnek tűnik, ám amikor a mindennapjainkban kell megélnünk, akkor már bonyolult és nehéz. Miért is van ez így?
Igehely: 5Móz 14:27-29; Kulcsige: 5Móz 14:27 „A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtokrésze és öröksége, mint neked.”
Az ember, főleg míg fiatal, hajlamos a felejtésre. Szereti az életet, élvezettel tölti napjait, gyönyörűséget merít abból, amit birtokol. Örvendezik annak, amit megkíván, és jól él munkájából. Isten ajándéka ez is.
Igehely: 2Kor 9:6-7; Kulcsige: 2Kor 9:7 „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti Isten«.”
Isten a teremtő, nincs teremtmény, amely rejtve volna előtte, mindenki mezítelen és fedetlen a szeme előtt. Mivel Ő adott mindent, neki kell majd számot is adnunk sáfárságunkról.
Igehely: 1Móz 33:9-11; Kulcsige: 1Móz 33:11 „Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta.”
Jakab apostol így tanít: „A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.” Isten kegyelmi ajándéka az, hogy megújít lelkünkben és elménkben.
Igehely: Róm 12:6-8; Kulcsige: Róm 12:6 „Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon.”
Engedetlenségében az ember nemcsak Teremtőjéhez lett hűtlen. Istennek a teremtésben látható örök hatalmát megtagadta, elméjére sötétség borult, szembefordult testvérével is, meggyűlölve azt. „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett bennünket!
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.