Igehely: 1Móz 2:4-7,18-25; Kulcsige: 1Móz 2:7a,22 „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.”
Elmélkedjünk a mai napon arról, hogyan jött létre az ember, és mi az emberlényege?
Igehely: Zsolt 139:1-6, 13-18; Kulcsige: Zsolt 139:15 „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.”
Amikor a Szentháromság titkáról elmélkedünk – azon belül az embert formáló csodás Istenről –, és megemlékezünk a pedagógusokról, akik tanítani, és nevelni próbálják gyermekeinket, akkor segít megfogalmazni néhány igazságot a zsoltáros:
Igehely: 2Thessz 3:6-13; Kulcsige: 2Thessz 3:7 „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek.”
Pál apostol a mai szakaszban a tétlenség ellen szólal fel. Azokat célozza meg, akik az örök életre való várakozásban belefáradtak abba, hogy jót tegyenek. Fogyasztói keresztyénekké váltak, és úgy gondolják, hogy ők már tettek eleget, most másokon a sor.
Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 2Kor 5:10 „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”
A második korinthusi levélben Pál a hangsúlyt áthelyezi a halandó élet korlátoltságáról az Istennel való örök élet gyönyörűségére.
Igehely: 1Kor 15:50-58; Kulcsige: 1Kor 15:53 „Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.”
A korinthusi gyülekezet különféle téveszmék igézete alatt állt. Egyike ezeknek az volt, hogy Isten országa már a földön is megvalósítható, ha tudjuk az örök élet titkát.
Igehely: 1Kor 15:20-28; Kulcsige: 1Kor 15:25 „Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét.”
A korinthusiakhoz írt levél egyik fő témája Krisztus feltámadása, amit a korinthusi gyülekezetből némelyek nem tartottak fontosnak. A 15. rész Pál feltámadással kapcsolatos érvelésének a csúcspontja. Érvelését az első kéve (zsenge) ünnepének gazdag jelentésvilágára építi (3Móz 23).
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét. Meglátjuk az önvizsgálat fontosságát, a bűnbánat, megtérés szükségét, az ellenség támadásai kereszttüzében az Úr védő szárnyai alá menekülünk. A próféta őszinte szívvel hívja segítségül a Mindenhatót: az Úr ügye miatt éri a támadás, kiönti a szívét Istene előtt.