Igehely: Jn 8:52-59; Kulcsige: Jn 8:54 „Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek.”
„Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek.” Egy személynek a lelkülete könnyen megérezhető, amint elkezdünk vele beszélgetni.
Igehely: Jn 8:41b -51; Kulcsige: Jn 8:42 „Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.”
Az ember azt hallja, amit akar. Isten Igéje azt mondja, hogy „Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.” Az az ember, aki Isten útján akar járni, az meghallja az Isten beszédeit. Aki pedig Istentől van, az szereti az Atyát.
Igehely: Jn 8:30-41a; Kulcsige: Jn 8:31 „Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.”
Nem mindenki veszi komolyan a tanítványságot. Isten tervezte el, hogy kiválaszt és munkatársaivá fogad minket. Nem az volt Isten terve, hogy kisegítsük Őt, hanem hogy Ő segítsen ki bennünket. Hiába mondja valaki, hogy Krisztus tanítványa, hogyha nem tartja meg az Ő igéit.
Igehely: 1Tim 2:1-7; Kulcsige: 1Tim 2:3 „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.”
Vannak olyanok, akik nagyon szépen tudnak imádkozni, kellemes hallgatni, és jól esik rá áment mondani. Isten azonban nem a szép, költői megfogalmazás alapján értékeli ki az imákat. Néhány szempont, ami számít: 1.) egy az Isten (5.
Igehely: Fil 4:15-20; Kulcsige: Fil 4:18 „Átvettem mindent, és bővelkedem. Megvan mindenem, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatként.”
A filippi gyülekezet megértett egy lényeges igazságot: miután mások erőfeszítése folytán eljutott hozzájuk az evangélium, ők is megtehetik, hogy áldozatot vállaljanak az evangélium további terjedéséért. E célból felvállalták időnként Pál apostol anyagi javakkal való támogatását.
Igehely: 1Pt 2:18-20; Kulcsige: 1Pt 2:20 „De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben, ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.”
Az elmúlt évtizedekben kialakult jóléti világ magával hozta az árucikkek bő választékát, és az azokhoz való gyors hozzáférést. Mindeközben hiánycikké váltak az erény és a jellemesség egyes kellékei, közöttük a türelem is.
Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”
Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?