Igehely: Zsolt 69:20-37; Kulcsige: Zsolt 69:30 „De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!”
Emerson mondja: „A bölcs ember naponta frigyre lép az igazsággal.” Aki meg is éli Isten igazságait, az bekerül az igazságért folyó harcba is. Ezzel megnyeri a helyzetének látását is, mert az igazság Istenhez tartozást ad, az igazsággal szembenállás pedig a gonoszhoz köt. Az előbbiben dicső jövő rejlik, utóbbiban tragikus örök lét. A gonosz, bár díjazza övéit, mégis egyre kevesebb ideje van hátra, míg mi készülhetünk az örök életre.
Dávid említi a gonosz sokféle munkáját, kérve Isten fellépését ellene, ugyanakkor elismeri saját hibáit is, kérve azokra is bocsánatát, szabadítását. Vagyis nemcsak a gonoszokat látja problémának, hanem saját magát is. Ez a korrekt beszéd Isten előtt. Valaki mondta: „A keresztyénségre nézve azok a legveszélyesebb emberek, akik az ördögöt mindig csak másokban képesek felfedezni.” Dávid nem önfényező, hanem természetének valósága szerint állt Isten elé imáiban.
Mit mutatnak rólunk a nyilvános imáink? Veszélyes öncsalás úgy imádkozni, hogy abban a folyton rendben lévő élet látszatát mutatjuk. Így az igazságért való harcunk ki kell, hogy bővüljön a magunk testi-lelki tisztulásáért folyó imaharccal is.
Katona László
A hűségeshez hűséges vagy
Igehely: Zsolt 18:21-31; Kulcsige: Zsolt 18:26 „A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.”
Dávid kérte Isten segítségét, és meg is tapasztalta: „Megmentett engem.” „Mert az égen át száguld segítségünkre” (5Móz 33:26). Isten segítő kegyelméből sokat nyerünk mi is. Áldjuk őt ezért naponta!
Helyes számontartani Isten elé hozott áldozatainkat? Nem farizeusság ez? Az „árukapcsolástól” függ, ami lehet öndicséret és önelégültség, vagy Isten dicsérete és a vele járásunk bizonyossága. Vigyázzunk a lelki, testi eredményeinkhez társuló önértékelésünkre! Ha mindent megteszünk is, haszontalan szolgák vagyunk.
Isten reagál, ugyanis a hűségeshez hűséges, a tisztához tiszta. Ő mindent elvégzett ahhoz, hogy gyönyörködjünk benne, igájában, országában, ezekhez vonzódjunk, győztesen küzdjünk, vele járva. Az Isten nekünk szánt kegyelméhez kell némi „önrész” is: a hűség és engedelmesség iránta. Aki hűtlen, az ezeknek hátat fordít, így nem marad más számára csak az önerőből futás, bűnösökhöz mintázódás, és a múló idő és állapot élménye. Biztonságban könnyű hozzá hűnek lenni, súlyos próbában nehezebb, mégis örök jutalmat hozó, kitüntetett állapot.
Eléggé odaszántak vagyunk a hűségben, a tisztaságban? Mindig az alázatos önértékelés keskeny ösvényén járunk?
Katona László
