Igehely: Mk 8:22-26; Kulcsige: Mk 8:25 „Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.”
Az evangéliumi beszámolókban többször találkozunk betegek meggyógyításával Jézus Krisztus munkássága kapcsán, köztük vakok meggyógyításával is.
Igehely: Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:35 „És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni.”
A démoni lélek nem csupán a beszédjét tudta negatívan befolyásolni ennek a személynek, hanem a hallását is. Az emberek azonban, akik Jézushoz hozták őt, hitték, hogy Jézusnak van hatalma az ördög romboló és pusztító munkája fölött, amit a süketnéma ember életében kifejtett.
Igehely: Mk 7:24-30; Kulcsige: Mk 7:29 „Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög.”
Az édesanya nagyon fontos közvetítő szerepet töltött be gyermeke szabadulásának érdekében.
Igehely: Mt 9:32-34; Kulcsige: Mt 9:33a „Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott.”
Egy néma, aki azért nem tudott kommunikálni másokkal, mert démoni lélektől volt megszállva. Ebben az esetben a gonosz teljesen uralma alatt tartotta az áldozata életét, és fizikai fájdalmat okozott, vagy fizikailag képtelenné tette őt a beszédre.
Igehely: Mt 9:27-31; Kulcsige: Mt 9:29 „Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”
Három nagyon lényeges igazságot tudhatunk meg ebből az igeszakaszból, amelyekről minden embernek tudnia kell.
Igehely: Mk 5:25-34; Kulcsige: Mk 5:34 „Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Ebben az igeszakaszban van egy mondat, aminek nagyon nagy értéke van: „hallotta, amit Jézusról beszélnek.” A további fejleményekből arra lehet következtetni, hogy szép és jó dolgokat osztottak meg maguk között az emberek Jézusról.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.