Igehely: Jn 18:19-27; Kulcsige: Jn 18:21 „Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam.”
Annás, a nyugalmazott főpap tanítása felől kérdezi különleges foglyát. Nem a csodatételek, nem a halott-támasztások, nem a származása, végzettsége, életrajza érdekli, hanem a tanítása. És ez bölcsességre vall. Jézust igazán a tanítása jellemzi.
Igehely: Jn 18:12-18; Kulcsige: Jn 18:17 „Az ajtót őrző szolgálólány így szólt Péterhez: Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is? De ő így felelt: Nem vagyok.”
Ó, jaj: hány és hány Péter van ezen a világon! Akik nagy lendülettel nekiszaladnak a maguk által vállalt feladatnak – hogy azután hamarosan megfutamodjanak a nehézségek, a próbák, a Gonosz „szolgálóleányainak” szájától. Olyan könnyű elítélni a ma Pétereit. Mégsem teszem.
Igehely: Jn 12:12-19; Kulcsige: Jn 12:15 „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
Virágvasárnap féktelen ujjongását vázolja fel János, az evangélista néhány szóban. Először a sokaság reakcióját idézi fel. Aki csak tehette, pálmaágat vágott az útszéli fákról, hogy kifejezze hódolatát az előtt, akit készek voltak királlyá kikiáltani.
Igehely: Zsolt 81:1-17; Kulcsige: Zsolt 81:14 „Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!”
Lelki életünkben fontos az Istennel találkozásunk, szövetségbe jutásunk, vagyis a személyes nagy történetünk emlékezetben tartása. Ünnepi muzsikálás, éneklés a hitélet könnyű és látványos mozzanata, mezeje. Ez a lélek belső világának takarója is lehet.
Igehely: Zsolt 79:1-13; Kulcsige: Zsolt 79:8 „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk!”
Tragikus eseményekre emlékezik Ászáf, amik az ősök bűnei miatt jöttek rájuk. Könnyű felismerni elődeink bűneit – bár ez is szeretet kérdése – de a sajátot már nehezebb. Mindannyian rendelkezünk egy folyton megmagyarázni, magunkat felmenteni képes énnel.
Igehely: Zsolt 76:1-13; Kulcsige: Zsolt 76:10 „Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak.”
Ászáf a szent sátor Sálembe telepítését ünnepli, amit a pogányok isteneivel szemben Istenünk felemelkedéseként értelmez. Nem azért, mert erősek voltak a szállító léviták, vagy mert Sálem hegyen épült, hanem mert Istenünk világhírű történelemmel megbizonyította magát már akkor.
Igehely: Róm 13:1–7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”
Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne az életünk, ha őseink nem vándoroltak volna Európába, és nem telepedtek volna le a Kárpát-medencében? Nemrég találkoztam egy ujgur felmenőkkel rendelkező kazah fiatalemberrel. Örömében videoklipet készített a „távoli rokonnal” arról, hogy milyen hasonló kiejtésű szavaink vannak. Nem érdekes, hogy ezer év múlva is ezek a közös szavak fellelhetők?