Igehely: Mk 10:46-52; Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”
Kétféle nyomorúsága volt Bartimeusnak: vak és ebből kifolyólag koldus is. A Mester mégis észreveszi és meggyógyítja.
Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:14 „Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak.”
Nemcsak az általunk hevesnek nevezett bűnök veszélyesek a tanítvány életére, hanem például a hálátlanság is eltávolíthat a Mestertől. A tíz leprás férfi mindegyike kiáltott és kérte Jézus Krisztust, hogy gyógyítsa meg őket. Mondhatnánk, hogy hittek a Mesterben.
Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:4b „Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta.”
Jézus Krisztus életpéldája páratlan. Különböző helyzetekhez és emberekhez, a társadalom különféle rétegeihez kapcsolódva kiegyensúlyozottan és káprázatos bölcsességgel viszonyult.
Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”
A gyógyítási történetek ismerete kapcsán Jézus Krisztus páratlan hatalma és lenyűgöző bölcsessége egyre kiemelkedőbb számunkra. Ő nem fáradt bele a szogálatba, gyógyított utcán, házban, úton és zsinagógában.
Igehely: Jn 9:1-7; Kulcsige: Jn 9:3 „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.”
Egy újabb vak, de más történet, új tanúságokkal, tele reménységgel, ugyanis Jézus Krisztus nem csak egy vakot gyógyított meg, hanem többet is.
Igehely: Mk 8:22-26; Kulcsige: Mk 8:25 „Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.”
Az evangéliumi beszámolókban többször találkozunk betegek meggyógyításával Jézus Krisztus munkássága kapcsán, köztük vakok meggyógyításával is.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.