Igehely: Jel 17:7-18; Kulcsige: Jel 17:16 „A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meg fogják gyűlölni a paráznát, kifosztják és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik.”
A látnok egy skarlátba öltözött asszonyt lát ülni egy skarlátvörös fenevadon. Homlokán a neve: Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja.
Igehely: Jel 11:7-10; Kulcsige: Jel 11:7 „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket.”
Rendelt ideje van mindennek. Istennek gondja lesz rá, hogy a nagy nyomorúságban is legyenek tanúi, akik prófétálnak. Isten két választott tanújának különösen nagy hatalom és isteni védelem adatik egy előre megszabott időre. Isten megóvja őket, amíg a bizonyságtételüket be nem fejezik.
Igehely: Jel 13:11-18; Kulcsige: Jel 13:16 „És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg.”
Az utolsó időben – Isten végső uralma előtt – kiteljesedik az Antikrisztus birodalma, amelynek egyik sarokköve a mesteri fokon művelt megtévesztés lesz. A világtörténelem folyamán sok megtévesztő eszköze volt már a gonosznak.
Igehely: Dán 11:31-37; Kulcsige: Dán 11:32 „Akik vétkeztek a szövetség ellen, azokat ráveszi, hogy elhagyják hitüket. De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez.”
Dániel számításai szerint a hetvenéves fogság – amiről Jeremiás próféta jövendölt – eltelt. Jeruzsálem viszont még mindig romokban hevert, és a népnek csak egy töredéke tért vissza atyái földjére.
Igehely: Jel 12:1-18; Kulcsige: Jel 12:17 „Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele.”
Az Istenben hívő ember, amíg e földön él, mindig a Sátán céltáblája lesz. Mivel igyekszik Istennek engedelmeskedni, rendelkezéseit megtartani, ezzel egyidejűleg az ördög ellenségévé is válik. Az ellenséget mindig üldözni szokták, bár ezt nem kérjük, nem választjuk, és nem mi vagyunk az okai.
Igehely: Jel 9:13-21; Kulcsige: Jel 9:20 „A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak.”
A Teremtő Isten annyira elkötelezett a saját képmására teremtett ember iránt, hogy mindent megtett és meg is fog tenni, hogy megmentse az örök kárhozattól. Az idők végén egyszülött Fiát küldte el a világba, hogy elszenvedje az emberiség bűnének a büntetését.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.