Igehely: Jn 4:46-54; Kulcsige: Jn 4:50 „Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.”
Miután a vizet borrá változtatta, Jézus visszatért Galileába, hogy újabb jelt tegyen. A Szentírásban, mint ahogyan a mennyei jegyzőkönyvben, minden feljegyzésre talál, nekünk pedig válaszolnunk kell Jézus kezdeményezéseire. Válaszoljunk élő hittel!
Igehely: Dán 4:30-34; Kulcsige: Dán 4:33a „Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam.”
Nebukadneccar saját szavaival mondja el történetét.
Igehely: 2Kir 20:1-11; Kulcsige: 2Kir 20:7 „Majd ezt mondta Ézsaiás: Hozzatok egy csomó préselt fügét! Odavitték és a kelevényre tették; a király pedig életben maradt.”
Ezékiás király istenfélő vezető volt. A nehéz helyzetekben Istennél kereste a segítséget, de amikor béke volt, és jól ment dolga, akkor is (lásd 2Kir 18:5-6).
Igehely: 2Kir 5:8-19; Kulcsige: 2Kir 5:14 „Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akár egy újszülött gyermeké.”
Naámán pogány ember módjára kereste a gyógyulást: a királynál (ki hatalmasabb a királynál egy országban?), az általa elképzelt módszer szerint (amit, lehet, már sokszor kipróbáltak rajta, de nem használt). A próféta üzenetének csak nagy nehezen, szolgái unszolására engedelmeskedett. Javára vált.
Igehely: 2Kir 2:19-22; Kulcsige: 2Kir 2:21 „Ő pedig kiment a víz forrásához, sót dobott bele, és ezt mondta: Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget.”
Nemcsak mi, emberek, de a bennünket körülvevő teremtett világ bármely eleme is elromolhat, „megbetegedhet”: az állatok, a növények, az időjárás stb. Látjuk, hogy a Földön a dolgok nem mennek olyan tökéletesen, mint a teremtés után.
Igehely: 1Kir 12:31-13:10; Kulcsige: 1Kir 13:6b „Isten embere pedig kiengesztelte az Urat, úgyhogy a király vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt.”
Az istentelen Jeroboám keze vészjóslóan lett kinyújtva a próféta felé. Ha Isten nem avatkozik közbe, halált osztott volna. Egyik percben megölte volna az Úr prófétáját, másik percben arra kéri, imádkozzon érte, mert jó lenne ebből a fizikai nyomorúságból szabadulni.
Igehely: 1Móz 2:17, 15–22; Kulcsige: 1Móz 17:19 „De Isten ezt mondta: Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút, akit Izsáknak fogsz nevezni. Szövetségre lépek vele is, örök szövetségre, meg utódaival is.”
Amikor Ábrahám az Úr szavára elhagyta a földjét és rokonságát, azt az ígéretet kapta, hogy nagy nemzetté lesz; mint az égen a csillag, annyi lesz az utódja. Joggal gondolhatta ezek után, hogy most már egyre-másra születnek majd a gyermekei, és néhány év alatt nagy családja lesz. Ha ezt gondolta, akkor csalódnia kellett. Még a 86 éves korában született fiát is el kellett küldenie magától, mert nem az volt a megígért utód.