Igehely: Mt 5:17-26; Kulcsige: 5:18 „Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.”
Van olyan ismeret, amit tanulással érhetünk el és van olyan is, amit Jézus jelent ki. Az Úr tanítása által olyan alapelveket sorol fel, amelyek szerint élnünk kell. Ezek nem kedves tanácsok csupán, hanem isteni alapelvek, amelyek szemben állnak a világ értékrendjével és a Jézus korabeli vallásos vezetők gyakorlatával. A tanítványokat is megdöbbentette a Mester kijelentése: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt ..., hanem hogy betöltsem.” Ő a törvényadó és a törvény betöltője is, amit isteni tekintéllyel tanított és eredeti szellemiségében alkalmazott. Az írástudók azonban részben elvettek a törvényből, részben hozzáadtak. Emberi előírásokkal vették körül Isten törvényét. Mikor az ember nem akar Isten akaratának engedelmeskedni, saját maga alkot törvényt. Jézus miután kijelentette, hogy azért jött, hogy betöltése a törvényt, feltárta ennek okát és hatását. Az ok az, hogy a törvény erkölcsi tanítása még mindig érvényben van, amíg be nem teljesedik. (18v.) A következmény pedig a törvény iránti engedelmesség, ami a mennyország polgárainak kötelessége. (19-20v.) Igyekezzünk a teljes Szentírást megismerni és a kijelentett igazságban járni!
Péter István
Világ szerinti, halált szerző szomorúság
Igehely: Mt 27:1-10; Kulcsige: Mt 27:3-4 „Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.”
Ebben a történetben sűrű sötétség van, sehol egy biztató fénysugár, mintha Isten kegyelme teljesen eltűnt volna a bűn fekete felhői mögött. Júdás miután meglátja kiteljesedni bűnét, összeomlik. Nem szépít, nem okol senkit, magát sem kíméli. Kegyetlen önváddal mondja: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” Milyen nehéz ide eljutni?! Ez az a pont, ahol legközelebb van a segítség, kegyelem, bocsánat, Isten. De Judás mégsem talál enyhülést, hanem kétségbeesett rohanással a vesztébe rohan. Milyen jó lett volna, ha van mellette valaki, aki megfogja kezét és azt mondja neki: „Mondjuk el az Úrnak.” De nem volt körülötte testvér, csak cinkostársak, akik cinikus közönnyel magára hagyták. Milyen sok ember reménytelenül vergődik a bűntudat súlyos terhe alatt, önpusztító szerek kábulatába menekülve. Nem tudják, hogy a pokol kínjaitól gyötrődő szívet Isten előtt kell megnyitni. Nem elég a bűntudat, a bűnvallás és a megszomorodás. A kérdés az, hogy hova és kihez menekülsz? A lelkiismeret csak felfedi a bűnt, de törölni nem tudja, csak Jézus vére egyedül. Ő úgy fedi fel a bűnt, hogy közben megbocsátja, úgy vádol, hogy közben felment. Aki Neki mondja el terheit, bánatát és felnéz a keresztre, az megtartatik!
Péter István
