Igehely: Jel 7:9-12; Kulcsige: Jel 7:11 „Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent.”
Isten csodálatosan alkotta meg az embert és egy különleges elvárást is helyezett bele: az Isten dicsőítését és imádatát. Sajnos elég sokszor megfeledkezünk erről az elvárásról, pedig erre lettünk teremtve. Kimagaslik-e életedben az Isten imádata valamilyen formában?
Igehely: Gal 6:1-5; Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”
Ha az országunk kormányára gondolunk, akkor elég gyakran szomorkodnunk kell, amikor azt látjuk, hogy tiszteletben levő személyek és csoportok olyan döntéseket hoznak, amiből az derül ki, hogy először saját maguk, de másodszor is csak saját maguk számítanak, és senki más.
Igehely: Mt 18:15-20; Kulcsige: Mt 18:15 „Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.”
Néhány évvel ezelőtt egy közjegyzői irodába kellett mennem, hogy a Tábor telekkönyvezését intézzem. Ez már a második időpontos találkozás volt, mert az első sikertelen lett. Sajnos ez az újabb kísérletezés sem hozott megoldást.
Igehely: 2Tim 3:14-17; Kulcsige: 2Tim 3:17 „Hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.”
Istennek csakis jó és tökéletes szándékai vannak felénk. Ezért, ha nehéznek tűnő kihívások is vesznek körül, olvasva a Bibliát, éljük is meg. Ezt várja el Isten tőlünk. A mi dolgunk tenni a jót és szolgálni Neki és másoknak. De mit is jelent szolgálni mások felé?
Igehely: Ef 4:11-24; Kulcsige: Ef 4:17 „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.”
Pál a Szentlélek vezetése által jelenti ki igénkben, hogy mi Isten látása a Krisztus teste (gyülekezet) felől. Ő adott tanítókat, hogy tanítsák a gyülekezetet.
Igehely: 2Pt 1:10-16; Kulcsige: 2Pt 1:10 „Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.”
Istennek tetszett, hogy kiválasszon bennünket magának és elhívjon az üdvösségre. Isten tervezte így, mi semmit nem tettünk ezért. Kiváltságos kegyelemként kell nézzünk erre mindig.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.