Igehely: Jel 8:1-9; Kulcsige: Jel 8:6 „A hét angyal pedig, akinél a hét trombita volt, felkészült, hogy trombitáljon.”
Az imáinkra sokszor úgy érezzük, hogy nem jön felelet, de milyen bátorító, hogy a hittel elmondott ima kedves illatként, angyali közbenjárással ott van Isten trónja előtt. A kegyelem elutasítása Isten ítéletét vonja maga után.
Igehely: Jel 7:1-17; Kulcsige: Jel 7:14 „Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.”
Alapigénk a jövőből enged visszapillantani a múltba. Az üdvözültek serege Isten jelenlétében élve, a bűn minden következményétől mentesítve, Jézus áldott pásztorlása alatt éli örök, megváltott életét. A nagy kérdés az, hogyan lehet a megváltottak nagy seregébe eljutni?
Igehely: Jel 6:1-17; Kulcsige: Jel 6:1 „És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: Jöjj!”
A szabad akarattal rendelkező ember előtt akár alternatív lehetőségként is felmerülhet az Isten parancsának semmibevétele, lábbal tiprása. Istennel szembe lehet szegülni, lehet vétkezni, de mindezt nem lehet megtenni következmények nélkül.
Igehely: Jel 11:1-6; Kulcsige: Jel 11:3 „Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve.”
Az idők vége felé, amikor az istentagadás az egekig ér, és az Ő törvényeit nyilvánosan is lábbal tiporják, az Úr két tanút küld le a földre, hogy Őmellette és az istentelen világ ellen tanúskodjon!
Igehely: 2Thessz 2:1-7; Kulcsige: 2Thessz 2:7 „A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból.”
Általában mélységes megütközést kelt, ha egy eltipróval találkozunk, például, ha valaki eltapos egy virágot, vagy egy állatba belerúg. Viszont, ha emberi jogokról van szó, talán megengedőbbek vagyunk, főleg, ha minket nem érint.
Igehely: Dán 11:21-45; Kulcsige: Dán 11:35 „Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a megszabott idő.”
A prófécia döbbenetes pontossággal írja le IV. Antiokhosz Epiphanész jellemét és uralmát, aki Kr.e. 176-ban lett Szíria királya. Tervbe vette, hogy Izráel vallását erőszakkal megszünteti, s a népet görög szokásokra, bálványtiszteletre téríti. Ebben mellé is álltak sokan, még az akkori főpap is.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).