Igehely: Jak 5:13-16; Kulcsige: Jak 5:16 „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”
A közösség megélése nagy áldást jelent, hiszen bekapcsolódva más/mások örömébe milyen sokszor lehetünk boldogok. Nagy lehetőség is, hogy a nehéz terhet cipelők mellé odaálljunk, és könnyítsünk a terhük súlyán.
Igehely: 1Thessz 2:8-12; Kulcsige: 1Thessz 2:10 „Ti vagytok a tanúim és az Isten: milyen szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk közöttetek, akik hisztek.”
Nagy szíve van Pál apostolnak. Belefér a tegnap esti Ige szerint a Filippi Gyülekezet, de benne van a Thesszalonikában élő közösség is. Kapcsolataink, amelyek akár több gyülekezethez is kötnek bennünket, sok példaképpel gazdagítanak.
Igehely: Jel 5:11-14; Kulcsige: Jel 5:14 „A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt.”
A Pátmosz szigeten megélt látomásban végtelen sereg áll az Úr előtt, nagy örömmel kiáltják, hogy méltó a Bárány! Mily ünnepi, véget nem érő pillanatok ezek. 100 millió és 1 millió kórustag, akik szíve tiszta, akik szeretik az Urat, és imádják ŐT.
Igehely: Mt 6:24-33; Kulcsige: Mt 6:33 „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
A Hegyi Beszéd egyik legemlékezetesebb üzenete áll ma előttünk. Életünk folyamán formálódik a személyiségünk, megtanulunk „jól” gondolkozni, élni, de önmagunkban képtelenek vagyunk rá, hogy felelősen, és mégis nyugalommal éljünk.
Igehely: Jel 7:9-12; Kulcsige: Jel 7:11 „Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent.”
Isten csodálatosan alkotta meg az embert és egy különleges elvárást is helyezett bele: az Isten dicsőítését és imádatát. Sajnos elég sokszor megfeledkezünk erről az elvárásról, pedig erre lettünk teremtve. Kimagaslik-e életedben az Isten imádata valamilyen formában?
Igehely: Gal 6:1-5; Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”
Ha az országunk kormányára gondolunk, akkor elég gyakran szomorkodnunk kell, amikor azt látjuk, hogy tiszteletben levő személyek és csoportok olyan döntéseket hoznak, amiből az derül ki, hogy először saját maguk, de másodszor is csak saját maguk számítanak, és senki más.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).