Igehely: Zsolt 27:1-6; Kulcsige: Zsolt 27:1 „Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?”
„Minden új nap Veled kezdődik el, megtöltöd szívem kincseiddel…” (DN3 - 132) Csodálatos bátorítást ad a ma reggeli igénk: „Világosságom és segítségem…, életemnek ereje az Úr” - Ifjúkorban csak a szemünket nehéz kinyitni reggel, azután eljön az idő, amikor a többihez is segítség vagy több idő kell
Igehely: Gal 4:1-7; Kulcsige: Gal 4:4-5 „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.”
„Hála néked Bárány, mert Atyám lett az Isten…” (HH 357) Mit jelent gyermeknek lenni? Legegyszerűbben azt, hogy vannak szüleink. Ha ők már nincsenek, mi már nem vagyunk gyermekek.
Igehely: JSir 3:22-26; Kulcsige: JSir 3:26 „Jó csendben várni az Úr szabadítására.”
Nem olyan régen nagyon siettem valahová, amikor az egyik forgalmas úton sorra váltottak előttem pirosra a közlekedési lámpák. Tehetetlennek éreztem magam, és nem örültem túlzottan.
Igehely: Zsid 9:11-15; Kulcsige: Zsid 9:15 „hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!”
Ha két ember nagyon megharagszik egymásra, nehéz a békülés, mert általában nem beszélnek, még szóra sem méltatják egymást. Ahhoz, hogy megbéküljenek, szükség van egy harmadik félre, aki közbenjár, elősegíti a helyreállást; aki jól ismeri mindkettőt, és jót akar mindkettőnek.
Igehely: Zsolt 131:1-3; Kulcsige: Zsolt 131:2 „Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.”
Meg kell tanulnunk időt és módot adni arra, hogy Isten szólhasson hozzánk. Nem láthatjuk Őt a szemünkkel, hangját sem hallhatjuk fülünkkel. Ezek a testrészeink a teremtett világ észlelésére és érzékelésére valók.
Igehely: 2Kor 11:1-6; Kulcsige: 2Kor 11:2 „Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.”
Az ige gyakran úgy mutatja be a gyülekezet kapcsolatát Jézus Krisztussal, mint a vőlegény és menyasszony kapcsolatát. Egy ilyen kapcsolatban azt az időt, ami el kell, hogy teljen a nagy eseményig, amikor a vőlegény és menyasszony ünnepélyesen eggyé lesznek, nem a tétlen várakozás jellemzi.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.