Mindennapi áhítatok

2024. január 7., vasárnap

Igehely: Mt 2:16–23; Kulcsige: Mt 2:16 „Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott.”

Ha emberi szemmel vizsgáljuk Jézus földi életét, elmondhatjuk, hogy az nem indult felettébb fényesen. Gondolhatnánk, hogy a születésének időzítése sem volt a legjobb, hiszen népszámlálás miatt utaznia kellett földi szüleinek.

2024. január 6., szombat

Igehely: Jn 16:12–15; Kulcsige: Jn 16:13 „Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.”

Amikor felszínesen gondolunk a vezetésre, általában negatív érzelmek töltenek el. Nem kívánjuk és nem szeretnénk, hogy valaki vezessen bennünket, sokkal vonzóbb számunkra, ha mi vezetünk másokat.

2024. január 5., péntek

Igehely: Préd 7:1–16; Kulcsige: Préd 7:14 „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.”

A Préd 7:14 elénk tárja, hogy Isten úgy tervezte az emberi életet, hogy ne tudjuk kitalálni, mit hoz a holnap. Viszont, ha nem tudjuk, akkor milyen módon tudunk felkészülni a jövőre? Amilyen fontos a válasz, olyan egyszerű is: Istenben bízva, rá hagyatkozva.

2024. január 4., csütörtök

Igehely: Zsolt 103:1–10; Kulcsige: Zsolt 103:1-2 „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”

Az ember hamar felejt. Nem mindenkire érvényes ez, de sokunkra igen. Az Ige felhívja a figyelmünket, hogy ne felejtsük el, mennyi jót tett velünk az Úr! Életünk folyamán hányszor voltunk betegek? Legyen az akár fejfájás, akár súlyos betegség, ami műtétet igényelt.

2024. január 2., kedd

Igehely: Ef 6:18–24; Kulcsige: Ef 6:18 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért.”

Mikor halljuk, hogy az imádságról van szó, akkor az az első hozzáállásunk, hogy jól ismerjük ezt a témát. Mégis ez az a terület, amit valószínűleg mindannyian jobban kéne gyakoroljunk. Az Ef 6:18-ból ki szeretnék hangsúlyozni két dolgot.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”

Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.