2017. február 15., szerda
– 1Kor 7:2-5
A paráznaság az ember egyik legnagyobb és legádázabb ellensége. Serdülőkortól kezdve egész életében végigkíséri az embert nemre, korra, fajra és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.
– 1Kor 7:2-5
A paráznaság az ember egyik legnagyobb és legádázabb ellensége. Serdülőkortól kezdve egész életében végigkíséri az embert nemre, korra, fajra és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.
– 1Sám 1:4-8
Elkána vígan éli életét két feleségével és gyermekeivel. Nem szenved hiányt semmiben. Jó példát mutat családjának az istenfélelemben is. Nem érti, hogy Anna miért nem elégedett? Hiszen mindent megad számára!
– 1Móz 2:18–25
Fogadd el hittel, hogy Isten a társadat hozzád illő segítőtársnak rendelte! Sokszor a házastársak nemhogy segítsék, hanem inkább megnehezítik egymás életét. Egy ilyen házasság oda vezet, hogy a felek önállósult életet kezdenek élni.
– Énekek 6:1-12 (5:17-6:9)
Ha a szerelem szóra gondolunk, vajon a házasság meghitt kapcsolatát juttatja eszünkbe? A Sátán sokakat megkísért, hogy a hamis szerelemmel házasságokat tegyen tönkre. Figyeljük meg, mit tanít a Biblia az igazi, szerelmes házastársi kapcsolatról:
– Mk 9:9-13
A tanítványok rémülten, ugyanakkor csodálattal élvezték a mennyei élményt. Péter „Jól érezzük itt magunkat…” mondása ijedségből fakadt, mivel nem tudta, mit mondjon. A hegy lábánál ördögöktől megkötözött emberek várták a tanítványok segítségét.
– Mk 9:1-8
Óriási élmény lehetett Péter, János és Jakab részére, amikor Jézus maga mellé vette őket és felvitte a Tábor hegyére, hogy felfedje mennyei voltát.

Igehely: Zsid 5:11–14 Kulcsige: Zsid 5:12 „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”
Istennek sok mély és drága igazsága van, de a rest fülek tompák befogadni ezeket. A zsidókeresztyének már rég tanítók lehetnének, de ők még mindig az alapoknál, az ABC-nél voltak. Megrekedtek a lelki kiskorúságban, nem tértek át a „szilárd eledelre”, ami satnya növekedést eredményezett (1Kor 3:1–3). Mivel megmaradtak ebben az állapotban, az igazság mélyebb értelmét nem tudták felfogni, így könnyen befolyásolhatók voltak mindenféle tanítástól (Ef 4:11–14). Ilyen állapotban voltak a tanítványok is, amiért az Úr komolyan figyelmeztette őket (Jn 16:12).