– Mk 9:38-41
Hajlamosak vagyunk mi is arra, hogy megítéljük azokat, akik „nem közülünk valók”. Minden ember egyedül Jézusnak kell számot adjon. Nekünk hálásnak kell lennünk azokért, akik Krisztuséi. Fontos, hogy a krisztuskövetők között ne háborúság legyen, még akkor sem, ha nem értenek mindenben egyet.
– Mk 9:33-37
Heves vita folyik a tanítványok között arról, hogy ki a nagyobb. Jézus megkérdezi őket, hogy miről vitatkoztak. Néma csend következik. Lelkükben érzik, hogy nem Isten szerinti magatartás volt, ahogy viselkedtek.
– Mk 9:30-32
Jézus munkássága nemcsak hangzatos prédikációkban és látványos gyógyításokban nyilvánult meg: fontos volt számára a tizenkettő tanítványozása is.
– Mk 9:14-29
Ebben az igeszakaszban a tanítványok kudarcával szembesülünk, amint képtelenek meggyógyítani egy beteget, akit eléjük hoztak. Figyeljük meg, mi vezetett a kudarchoz a tanítványok esetében, és vonjuk le a tanulságokat a magunk számára is:
– Zsid 13:1-6
Az Ószövetségben a frigyláda nem csupán egy hétköznapi kelléktartó láda volt, hanem szent tárgy, ami Isten jelenlétét hordozta. Izráel népe kemény árat fizetett azért, hogy megtanulja becsülni és tisztelni az Istent.
– Ef 5:21-33
Amikor egy férfi és egy nő házasságra lép, nem tudnak mindent arról, hogyan kellene együtt élni. Általában azt a mintát követik, amit szüleiktől láttak. Generációról generációra továbbadják egymásnak a téves házastársi szerepmintákat. Vajon édesapád engedelmes volt Istennek mindenben?
Igehely: ApCsel 9:1–9 Kulcsige: ApCsel 9:5 „Ő pedig megkérdezte: «Ki vagy, Uram? Az így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.»”
A Jézussal való találkozásnak hatása van az életünkre. Amikor Saul találkozott vele, ennek fizikai következményei is lettek: földre esett és megvakult. De megváltozott a lelkiállapota is, hiszen előtte még öldökléstől lihegve ment Damaszkuszba, most pedig megnyugodva várja, hogy valaki segítsen rajta.