Mindennapi áhítatok

2024. január 17., szerda

Igehely: Mt 5:27–32; Kulcsige: Mt 5:29 „Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára.”

Az ember akkor esik bűnbe, ha valamit megkíván. Ahhoz, hogy valamit megkívánjon, látnia kell, és ha meglátta, cselekszik is. A cselekvéskor szüksége van a kezére, a lábára. Testünknek a tagjaira (szemünk, kezünk, lábunk) nagy szükségünk van, ha nem lennének, nem tudnánk boldogulni az életben.

2024. január 16., kedd

Igehely: Mt 5:17–26; Kulcsige: Mt 5:22 „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.”

Jézus a hallgatóit folyamatosan tanította olyan bibliai igazságokra, amikre korunkban sem mondhatjuk, hogy idejétmúltak vagy elévültek. Tanításának ez a szakasza a haragot olyan súlyos lelki problémának tekinti, ami méltó az ítéletre. Miért?

2024. január 15., hétfő

Igehely: Mt 5:13–16; Kulcsige: Mt 5:13 „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”

A hívő ember nem döntheti el, hogy hogyan viszonyuljanak hozzá, de azt, hogy ő hogyan viszonyul másokhoz, azt eldönteti. Nem várhatjuk meg, hogy kedvezőek legyenek a feltételek ahhoz, hogy meg tudjuk élni a hívő életünket.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 1:1–4; Igehely: 1Thessz 1:4 „Mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.”

A napokban elkezdtem egy képzést, melynek keretében az évfolyamot négy kisebb csoportra osztották. A csoportbeosztást – a helyszínekkel együtt – jó előre elküldték, azonban a képzés napján bizonyos okok miatt változtattak a helyszíneken. Ez okozott némi kavarodást, mert egyesek a régi, mások a frissített kiírás szerint keresték meg a valós vagy vélt csoportjukat. Izgalmas volt látni az arcokon a felismerést, amikor rádöbbentek, hogy ők nem ebbe a csoportba hivatalosak.