Igehely: Zsolt 120:1–7; Kulcsige: Zsolt 120:3–4 „Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? A hős hegyes nyilait rekettye parazsával!”
A zsoltáros nyomorúságban volt. Idegenben tartózkodott, ellenséges indulatú emberek között, akiknek rosszindulata szavaikban, beszédükben nyilvánult meg. Egy ideig tűrt, de mivel már régóta tartott a helyzet, nem bírta tovább: nyomorúságában az Úrhoz kiáltott.
Igehely: 2Krón 20:20–30; Kulcsige: 2Krón 20:22 „Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegyvidék lakói között, és ezért vereséget szenvedtek.”
Igénk Jósafát győzelmét írja le Ammon és Moáb királyai fölött. A győzelmet megelőzte, hogy a veszély ismeretében Jósafát Isten akaratát kereste. Böjtöt hirdetett, és a nép együtt könyörgött vele, amikor nyilvánosan imádkozott (4.v.).
Igehely: 2Sám 5:17–25; Kulcsige: 2Sám 5:23 „Ekkor Dávid megkérdezte az Urat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük.”
Dávid harcolt a filiszteusok ellen, mert megtámadták őt. Dávidnak nem volt szándékában harcolni, ezért megkérdezte az Urat, hogy egyáltalán szálljon-e harcba velük. Az Úrtól várta a tanácsot, a vezetést, de a győzelmet is. Az Úr igennel válaszolt, és így győzött.
Igehely: 2Sám 5:6–12; Kulcsige: 2Sám 5:10 „Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene.”
Dávid elfoglalta a honfoglalás után még a jebusziak birtokában maradt sziklavárat. Ez a saját területe lett, így lakhely és település szempontjából nem függött egy törzs kegyeitől sem, még a magáétól, a Júda törzséétől sem. Ez lett a későbbi Jeruzsálem, az ország fővárosa.
Igehely: 1Sám 25:23–33; Igehely: 1Sám 25:28 „Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz.”
A ránk következő héten több alkalommal is ószövetségi csatákról, háborúkról fogunk olvasni. Ezekből nem csupán történeti információkat, nem is haditechnikai ismereteket kapunk, hanem a lelki éle-tünkhöz és lelki harcainkhoz tanácsokat, alapelveket.
Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”
A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának.
Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”
A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.