Igehely: ApCsel 5:34-42; Kulcsige: ApCsel 5:46 „És nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.”
Ami a legdrágább hely volt Megváltónknak itt a földön, és ahol oly sok időt töltött nyilvános szolgálata éveiben, az a hely maradt az, ahova a tanítványai is rendszeresen és örömmel mentek. „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban” (ApCsel 2:46a).
Igehely: Lk 21:29-38; Kulcsige: Lk 21:37 „Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott töltötte az éjszakákat.”
Amikor Jézus Krisztus először megjelent a templomban, legalább ketten felismerték (Simeon és Anna), hogy Ő a Messiás, akit úgy vártak.
Igehely: Lk 2:41-50; Kulcsige Lk 2:46b „A tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket.”
Egy zsidó fiú tizenkét vagy tizenhárom éves korában válik a törvény gyermekévé. Amikor Jézus tizenkét esztendős lett, családja elment évenkénti zarándokútjára Jeruzsálembe, a páska ünnepére. Ez volt Jézus Krisztus első belépése mennyei Atyjának földi templomába.
Igehely: Lk 2:36-40; Kulcsige: Lk 2:38 „Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.”
Amikor leteltek Mária tisztulásának a napjai a szülés után, ahogyan Isten előírta Mózes által, József és Mária felvitte Jézust Jeruzsálembe, a templomba, hogy ott bemutassák az Úrnak. Isten már várta ott őket két szolgáján keresztül is, akik kétség nélkül isteni kinyilatkoztatásokat kaptak.
Igehely: Kol 1:13-23; Kulcsige: Kol 1:15 „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt.”
Az Atya Isten csodálatos ajándéka Jézus Krisztus. Szabadításunk érdekében Isten megnyitotta a mennyet, hogy a földre engedje szeretett Fiát. Krisztus egy földi országba érkezett egy időre, és megnyitotta annak a lehetőségét, hogy az ember újjászülessen, és az Ő országába mehessen (13.
Igehely: Zsid 2:5-9; Kulcsige: Zsid 2:7-8a „Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.”
Aki már látott angyalt, az tudja, hogy milyen a ragyogó, dicsőséges lény, hófehér ruhában. Ha ezek az ismeretlen, de lenyűgöző lények olyan nagy tiszteletet kaptak Isten választott népétől, akkor általuk jobban meg tudta magyarázni a levél írója Isten Lelke által, hogy kicsoda a Fiú.
Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”
Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.