– Mk 13:12-20
Országunkban a forradalom után, az első népszámláláskor az ország lakosságának több mint a 95 százaléka vallásosnak vallotta magát. Akkor úgy gondolták az emberek, hogy ez hasznukra lesz, és nem kerül nekik semmibe.
– Mk 13:1-11
Az ember a múltját ismeri, a jelenben él, de a jövő ismeretlen előtte. A nagy kérdésre, hogy –„Mit hoz a jövő?” – keresik az emberek a választ, de legtöbbször nem jó helyen. Manapság a jóslást, jövendőmondást jól fizetett szakmaként űzik. Hazugságaikat jó pénzért adják el.
– Mk 12:41-44
Az újszülöttek zöme ökölbe szorított kézzel érkezik meg világunkba. Vajon nem jelzi-e ez az ember ösztönszerű birtoklási vágyát? Emberi természetünkből adódóan jobban szeretünk kapni, mint adni.
– Mk 12:35-40
Az életben jó dolog írástudónak lenni. Az írástudatlan ember nagy lépéshátrányban van sok területen. Manapság nagyon ráhajtanak az emberek, hogy minél több ismeretet szerezzenek, mert így jobban megfizetett állásokat foglalhatnak el.
– Mk 12:28-34
Vannak olyan emberek, akik a mások kárából tanulnak, de nem eleget. Ebben az igeszakaszban találunk egy írástudót, aki hallotta a szadduceusok és az Úr Jézus közötti hitvitát. Egyetértett azzal, ahogy az Úr Jézus pontra tette a tévelygő szadduceusokat.
– Mk 12:18-27
Ebben a földi életben a legfontosabb, hogy az Úr Jézushoz jöjjünk, és az ő jelenlétében hozzuk meg életünk nagy döntéseit. Igazán az bölcs, aki így hozza meg a jelen és a túlvilági életére vonatkozó elhatározásait.
Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”
„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.