– Mk 3:20-21; Kulcsige: Mk 3:21
Jézus mozgalmas szolgálatának híre eljutott családjához is, Názáretbe. Anyja és testvérei (Mk 6:3) valószínűleg értesültek arról, hogy Jézust azzal vádolják a jeruzsálemi írástudók, hogy ördög van benne. Eljöttek tehát érte, és haza akarták vinni még erősszakkal is.
– Mk 3:22-30; Kulcsige Mk 3:27
Igénk párhuzamos szakaszaiból (Mt 12:22; Lk 11:14) kiderül, hogy Jézus meggyógyított egy megszállott embert, aki vak és néma volt.
– Mk 3:13-19; Kulcsige Mk 3:13
A kimerítő lelki munka végeztével Jézus felment a hegyre imádkozni és virrasztani (Lk 6:12). Megpihenni Isten szolgálatában csak imádkozva lehet! Lazítani nem szabad, mert az „ordító oroszlán” szertejár, keres (1Pét 5:8).
– Mk 3:7-12; Kulcsige Mk 3:11
Jézus elhagyta Galileát, és tanítványaival együtt visszavonult a Genezáreti-tó keleti partjára. Jelenléte nem maradt titokban, mert a tömeg követte őt. A környező provinciákból, de még a pogány területekről is „nagy sokaság” tódult hozzá, mivel hallották, milyen nagy dolgokat visz véghez.
– Mk 3:1-6; Kulcsige Mk 3:5a
A kapernaumi zsinagógában a farizeusok Jézust lesték: vajon fog-e gyógyítani szombatnapon? Jézus, tudva, mi van bennük, most megkérdezte őket: „Szabad-e szombatnapon jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani”? A farizeusok hallgattak.
– Mk 2:23-28; Kulcsige Mk 2:28
A farizeusok folyamatosan vádfelületet kerestek Jézus személyében, tevékenységében és tanítványaiban. Igyekeztek közelébe férkőzni, de szándékaik mindig hamisak voltak. Kérdéseik által csapdákat állítottak Jézusnak, meglátásaikban elhamarkodottan pálcát törtek felette.
Igehely: Róm 13:1–7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”
Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne az életünk, ha őseink nem vándoroltak volna Európába, és nem telepedtek volna le a Kárpát-medencében? Nemrég találkoztam egy ujgur felmenőkkel rendelkező kazah fiatalemberrel. Örömében videoklipet készített a „távoli rokonnal” arról, hogy milyen hasonló kiejtésű szavaink vannak. Nem érdekes, hogy ezer év múlva is ezek a közös szavak fellelhetők?