2017. április 29., szombat
– Ef 4:1-6
„Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thess 4:7) „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!” (Fil 1:27)
– Ef 4:1-6
„Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre.” (1Thess 4:7) „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!” (Fil 1:27)
– Róm 11:25-32
Bele kell nyugodni abba, hogy senkinek nincs se joga, se ereje, hogy bármilyen területen kérdőre vonja a Teremtő Istent. Isten gondolataival nem lehet versenyt futni, s ha több olyan dolog van, amit nem értünk, nem az a megoldás, hogy sarkon fordulunk.
– Ef 1:15-23
2014. március 20-án, egy négy és fél órás műtét után két rákos daganatot távolítottak el testemből. 1%-os esélyt sem adtak az orvosok a tovább élésre. De Isten határidőnaplójában valami más van beírva a nevem alatt.
– 1Kor 1:4-9
Pál nem a korinthusi gyülekezet tagjainak gratulál, hogy engedték magukat beterelni a gyülekezetbe, hanem Istennek ad hálát hogy elhívta őket az Ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.
– 1Kir 19:15-21
Elizeus jó hírnévnek örvendhetett, mivel nevének jelentése: Isten dicsősége. Abban az időben egy személy neve kiábrázolta a név viselőjének jellemét, vagy valamilyen tulajdonságát. Érdekes módon Isten folyamatosítani akarja a próféták sorát. Illés helyett már ott van az utód.
– Bír 6:11-24
Isten hatalmassága abban is világosan megmutatkozik, hogy Ő nem a Góliátokat választotta ki magának tervének megvalósítására, hanem az azoknál sokkal kisebbeket.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.