Igehely: 2Móz 20:13; Kulcsige: 2Móz 20:13 „Ne ölj!”
A Biblia mindenfajta élet és minden élő tiszteletére tanít. Nagyon általános a megfogalmazása: ne ölj, anélkül, hogy hozzátenné, kit vagy mit nem szabad megölni. A hatodik parancsolat kétségkívül az emberölést tiltja. Miért? Mert az élet Isten ajándéka. Nem rendelkezhetünk vele szabadon, sőt Neki tartozunk arról elszámolni. Mindezt aláhúzza az ember istenképűségéről szóló tanítás. Ott áll a tilalom már jóval a Tízparancsolat előtt az őstörténetben, a Noéval kötött szövetségben: „Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja: mert Isten a maga képmására alkotta az embert” (1Móz 9:5-6). Ide tartozik az abortusz, a bármilyen okból elkövetett öngyilkosság, sőt még az úgynevezett „kegyes” halálba segítés, az eutanázia is. A Szentírás azonban nemcsak a tett megítélésére, de az indíték megvizsgálására és föltárására is késztet. Jézus, a Tízparancsolaton belül, a hatodik parancsolatnak a gyökerére mutatott rá, mert ami az ember elméjében és szívében megfogan, az már csirájában azonos értékű bűn, még ha egyelőre cselekedetekben nem is mutatkozik (Mt 5:21-22). Mert, ha a gyűlölet csak gyűl, gyűl, akkor előbb vagy utóbb öl! Erre képes a gyűl-ölet!
János apostol is megerősíti Jézus tanítását erre vonatkozóan: „Aki gyűlöli az ? atyjafiát, mind embergyilkos az, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete” (1Jn 3:15).
A haragtartó leginkább önmagát bünteti meg, és nem azt, akivel szemben haragot tart, mert ezzel kizárja saját magát az Isten országából. Kétségtelen, hogy vannak égbekiáltó és nehezen elhordozható, másoktól elszenvedett tettek vagy visszaélések. A hívő ember azonban rá tudja bízni a saját sorsát, és a vele szemben igazságtalanul eljáró embert is a mindenható Istenre, aki ezt ígérte: „enyém a bosszúállás, én majd megfizetek” (Zsid 10:30).
Pál apostol a tíz parancsolat második kőtábláját összefoglalandó azt fejti ki, hogy nem elég a másikat nem gyűlölni. A másik ember üdvössége iránti közömbösség, nemtörődömség ugyancsak elégtelen az Isten és a felebaráti szeretet parancsának a betöltéséhez (Róm 13:9-10).
Ezzel szemben Jézus így mutatja be magát: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10:10-11).
Te milyen módon tudnád kifejezésre juttatni az élet tiszteletét a környezetedben? Van-e olyan személy, aki felé előítélettel közeledsz, vagy aki iránt haragot táplálsz a szívedben?
Oláh Lajos
Imaáhítat: Imádkozzunk tanévet kezdő gyermekeinkért! – Péld 2:2-5
Bibliaóra: Hit egy önmagát szerető világban – Zsolt 73:1-28 (Aranymondás: Zsolt 73:28)
Felelősségteljes életvitel
Igehely: Kol 4:2-9
Az apostol tollából, de még inkább a szívéből áradó bizonyosság és céltudatosság nemcsak a kolosséiaknak, hanem minden hívőnek nagyszerű ösztönzés az Isten előtt megélt felelős életvitelre, legyen szó akár a kívül valókkal, akár a testvérekkel való kapcsolatról.
Nekünk, hívőknek felelősségük elsősorban az emberekről szólni Istennek.
P.T. Forsyth szerint, „a legnagyobb bűn az ima elhanyagolása!” Jó, ha soha nem felejtjük el, egyedül Isten az, aki a szíveket át tudja formálni! Ezért az imádságot soha ne hanyagoljuk el!
Imádságainkat jellemezze a kitartás, az éberség és a hálaadás. Kitartás, főleg, amikor a környezetünk részéről szellemi ellenállást, vagy éppen passzivitást tapasztalunk. Éberség, mert ennek a világnak fejedelme elaltatni akarja, ha lehet nem csak a hitetleneket, de a hívőket is. És mindebben hálaadás, az a jó reménység, hogy Isten az, aki megnyitja az ige ajtaját, hogy az erre rendeltek szólhassák a „Krisztus titkát”!
Mert amellett, hogy az emberekről szólunk Istennek, kell szóljunk Istenről is az embereknek! Ezt a feladatot mindannyiunkra bízta Isten, nem csak némelyekre. Ezért fontos a kitartó, éber imádkozás, hogy az alkalmas időt (ami mindig kevés, és lehet, úgy tűnik, pont számunkra nem alkalmas) jól felhasználjuk, hogy magunkat bölcsen viseljük, és adott esetben minden kérdezőnek helyesen feleljünk. A beszédünknek mindenkor kedvesnek kell lennie, különösen, amikor a válaszok vitát váltanak ki (2Tim 2:24-25).
A felelősségteljes életvitelhez tartozik továbbá a nyitott, őszinte kapcsolat a testvéri közösséggel. Az egymás iránt való szeretet, hűség és szolgálatkészség szép példája az, ahogyan az apostol küldi a szeretett munkatársakat, Tükhikoszt (7. v.) és Onézimoszt, (9. v.), hogy jobban megismerve a kolosséiak körülményeit, megvigasztalhassák őket és szolgáljanak nekik, ugyanakkor ismertessék a gyülekezettel az apostol dolgait.
Te szoktál-e beszélni Istennek az emberekről? Hát az embereknek Istenről? Hol érzed esetleg úgy, hogy életviteled és szavaid között rés keletkezett, ami miatt a bizonyságtételed erőtlen? Mit tehetnél ennek kiküszöbölésére? Hogyan segíthet ebben a testvéri közösség?
Oláh Lajos
