2018. április 26., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Gondoskodik az egyházról

Igehely: Mt 23:37-39; Kulcsige: Mt 23:37; Ef 5:29 „Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat.”

Mind a két hasonlat nagyon találóan mutatja be, hogyan gondoskodik Isten az egyházról. A csibéit szárnya alá gyűjtő és oltalmat adó tyúkhoz történő hasonlítás nagyon jó, de manapság egyre kevesebben látnak ilyet, így talán a gondoskodás nagyságát sem értik meg teljesen. A maga testét tápláló és gondozó ember viszont annál többet mond ma. Ha fizikailag teljesen normális és elfogadott testünk táplálása, ápolása és gondozása, akkor lelkileg, miért lenne ez másképp. „Ti pedig Krisztus teste vagytok és egyenként annak tagjai” (1Kor: 12:27) ami azt jelenti, hogy ha azok vagyunk, akkor gyülekezetileg és egyénileg részesülünk testi, lelki táplálékban és gondoskodásban. Feltételes módban mondtam (írtam), mert ez rajtunk is áll. Jézus ugyanis azt mondta, hogy „hányszor akartam”, „...de ti nem akartátok”. A döntés ma is a tied. Akarod? Engedelmeskedsz? Ha igen, Isten csodálatos gondoskodásában és bőséges áldásaiban lesz részed. Ő ma is szerető Isten, aki összegyűjteni és gondot viselni akar (Hós 11:1-4). Ha hagyod, ő ma is megteszi! Hálás vagy a megtapasztalt isteni gondviselésért?

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

Csak imával és böjttel

Igehely: Mt 17:14-21

A tanítványt is érheti kudarc. Kilencen - Mesterük és három társuk távollétében (Jézus megdicsőülése) – sikertelenek a démonűzésben. A kudarc oka: a kishitűség. A „mustármagnyi hit” kifejezéssel az Úr arra kívánja eszméltetni övéit, hogy a hit egy új életformába való átlépés (Mk 4:30-32a; Mt 16:24-25), amelyben a hívő a jövendő világ erőiből él (Zsid 11:1; 10:37-38a). Ez a hitből való élet több, mint az Úr áldásaiban érzelmesen örvendő élet… Ez a hit próbatételeket kíván (Jak 1:3), hiszen növekednie kell (Lk 17:5); ahogyan a közmondás tartja: „teher alatt nő a pálma”. Ennek fényében érthető a 21. vers („imádságra és böjtre” indító) megjegyzése; hiszen ha a Jézus nevében való hit nem végzi el a munkát, az ima és a böjt sem űzi el a démonokat. De elűzi a kishitűséget. A böjtöléses ima valódi ereje abban áll, hogy – az önmegtagadáson keresztül (Tit 2:12-13) - megalázzuk magunkat (Jn 3:30). Így mélyül kapcsolatunk Istennel (Jn 15:4a) – „míg kiábrázolódik bennünk a Krisztus” (Gal 4:19b). Így – vele, általa – már „minden lehetséges” (Mk 10:27).

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.