Igehely: Mt 6:14–15; Kulcsige: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Pál apostol írja a Róm 3:23-ban: „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét”, minden embernek szüksége van bocsánatra. Mindannyian Isten ellenségeiként, tőle elidegenedve éltünk. Bakok és bikák vére nem volt elég ahhoz, hogy eltörölje a bűneinket.
Igehely: Mt 6:9–13; Kulcsige: Mt 6:10 „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.”
Ebben az igeszakaszban az Úr Jézus tanítja a tanítványokat imádkozni, bemutatja a helyes imádkozás szabályait. Fontos az, hogy Istent Atyánknak tudjuk szólítani, elismerve az ő nagyságát, dicsőségét és mindenhatóságát. Csak a gyermekei szólíthatják őt Atyjuknak.
Igehely: Mt 6:5–8; Kulcsige: Mt 6:6 „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.”
Az Istennel való járásnak vannak nyilvános és nem nyilvános részei. Van, amit az emberek is látnak belőle, de van, amit csak a mennyei Atya tart nyilván. Ennek alapján kapjuk majd a jutalmat is vagy az ítéletet. Isten figyelemmel követi az életünk minden mozzanatát.
Igehely: Mt 6:1–3; Kulcsige: Mt 6:3 „Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.”
Világunkban, amelyben élünk, szinte lehetetlen, hogy bármi is titokban maradjon. Némelykor azért, mert ellenőrzés alatt áll az életünk, máskor meg azért, mert a rendelkezésünkre álló médiafelületeken dicsekvésbe átcsapó magamutogatás zajlik.
Igehely: Mt 5:38–48; Kulcsige: Mt 5:41 „Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre!”
Sokat vitatott kérdés, hogy mi a törvény folytatása az Újszövetségben.
Igehely: Mt 5:33–37; Kulcsige: Mt 5:34 „Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa.”
Egy magyarázó szótár szerint az eskü „Istennek, valamely személynek vagy tárgynak ünnepélyes tanúságtételre hívása, hogy egy kijelentés igazságát vagy valamilyen ígéret kötelező voltát tanúsítsák.”
Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”
A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).